A három kör

A második világháború alatt a brit–amerikai kapcsolatok rendkívül szorosra lettek fűzve, bár mindkét oldal némi gyanúperrel élt a másik fél háború utáni szándékait illetően. Roosevelt elnök már az 1941. december 7-ei, Pearl Harbor ellen indított japán támadás után hangot adott a britekkel szembeni „hagyományos” amerikai ellenérzésnek: sokan úgy vélték, a britek velük akarják „kikapartatni a gesztenyét a tűzből”, azaz az Egyesült Államok segítségével próbálják megmenteni gyarmatbirodalmukat. Az amerikai vezetés azonban elkötelezte magát egy új világrend létrehozása mellett, melyben a kolonializmus nem kapott helyett. Franklin Roosevelt hosszú időn át az ún. négy csendőr felfogást erőltette, melynek értelmében az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és Kína felügyelne a világbékére. Ennek az elképzelésnek a legnagyobb gyengéje az volt, hogy nem vette figyelembe: ha Nagy-Britanniát megfosztják tengerentúli gyarmataitól, akkor egy olyan másod- vagy harmadrendű hatalom válik belőle, mely egyrészt képtelen a Szovjetuniót ellensúlyozni Európában, másrészt pedig nem tudja ellátni „csendőri” szerepét a világ különböző pontjain. Végül is az Egyesült Államoknak –