A török háborúk utáni regenerálódás évszázada minden bizonnyal a magyar történelem legkevésbé értékelt időszaka. Hajlamosak vagyunk ezt az érát pusztán annak tükrében megítélni, hogy a nagyarányú betelepítés és spontán bevándorlás következtében a Kárpát-medence soknemzetiségűvé vált, ahol a magyarság csupán a legnagyobb kisebbségnek számított. A 18. század teljesítményét mégis hiba volna alábecsülni. Magyarország részleges önállóságát megőrizve és az oszmán fenyegetéstől védve csendben fejlődhetett. Évtizedek megfeszített munkája árán a pusztasággá vált Kárpát-medencében ismét virágzó városok, falvak, szántóföldek nőttek ki a földből. Eközben Mária Terézia udvari testőrségében megszületett a magyar irodalom, II. József, a „kalapos király” idején szárba szökkent a modern nemzeti gondolat. A burgonya és különösen a paprika meghonosodása a magyar gasztronómiára is döntő hatást gyakorolt.