A honfoglalástól Mátyás haláláig eltelt hat évszázadot joggal tekintjük sikertörténetnek. A magyarság időtálló államalakulatot szervezett a Kárpát-medencében, és a kereszténység felvételét követően önálló szereplőként integrálódott a középkori Európába. Magyarország sok tekintetben térségbeli „osztályos társainál” is jobban teljesített: a csehekkel ellentétben elkerülte a német befolyást és a germanizálódás fenyegetését, és Lengyelországgal szemben megszakítás nélkül fenntartotta politikai egységét. Hazánk az Árpádok, majd a „vegyesházi” uralkodók alatt stabil középhatalomnak számított, és jó eséllyel pályázott arra, hogy egy térségben formálódó birodalom központjává váljon. Ettől a lehetőségtől az oszmán terjeszkedés fosztotta meg Magyarországot.