Petőfi, Jókai, Vasvári, Irínyi… – ki ne ismerné e neveket.
Életüknek azonban csak egy rövidke momentuma sejlik fel nevük hallatán a kései utókor emlékezetében. Lelkesedésük mozgatta a március 15-ei pesti eseményeket, de keveset tudunk nézeteikről, viszonyukról a korabeli Magyarország tényleges vezetőivel.
A márciusi ifjak csoportja kétségkívül meghatározó szerepet játszott 1848 tavaszán a forradalmi átalakulás keresztülvitelében. 1848. március 15-i akciójuk egyrészt megmutatta, hogy a régi rend hatalmasai már a főváros nyugalmában sem bízhatnak, másrészt olyan, országos méretű láncreakció elindítójává vált, amelynek eredményeként a magyar társadalom nagy tömegei sorakoztak fel a polgári átalakulás és a nemzeti szuverenitás programja mögött.
Ezáltal pedig lehetővé tették, hogy Bécsben az uralkodó és a birodalmi kormányzat elfogadja a Pozsonyban ülésező magyar rendi országgyűlés Kossuth által megfogalmazott felirati javaslatát, s létrejöhessen a független, felelős kormány.
Kik voltak, honnan jöttek ezek a fiatalok, akik „először emelték fel a cselekvés zászlaját”? Mi történt velük március után? Hogyan értékelték szerepüket a kortársak?
Fedezze fel a válaszokat a legújabb Rubiconban!
Milyen formában szeretne olvasni?
