Rendőrkopók Szliácson

Kossuth füredi tartózkodását gyakran szokták idézni – látogatásának kései emlékeként a gyógyforrás ma az ő nevét viseli –, kevésbé ismert azonban, hogy más fürdőhelyeken is megfordult. 1847-ben a Zólyom megyei Szliácsot kereste fel. Ez a kies nyaralóhely a reformkorban jó hírnévnek örvendett. Egy 1841-es fürdőkalauz szerint Pestről is, Pozsonyból is – tehát a politikai élet két jelentős színteréről – az akkori viszonyokhoz képest aránylag könnyen, másfél nap alatt (!) el lehetett érni. Még Bécsből is számosan jöttek ide. A megye közönsége azonban már korábban is itt keresett felüdülést, hiszen a kies fürdő alig fél órányira feküdt Zólyomtól.

Igazából akkor vált divatossá, amikor József nádor is felkereste 1825-ben, s onnan gyógyultan távozott. Ennél jobb reklám egyetlen hazai fürdőhelynek sem kellett. 1835-ben már háromszáz vendéget regisztráltak (az átutazókkal, meg a parasztokkal ez a szám ténylegesen több volt), a negyvenes évekre pedig nyomasztóvá lett a szálláshiány. Szliács jóval kisebb volt Fürednél, központját mindössze három nagyobb épület alkotta: a fürdőház, egy emeletes vendégház, amelyből fedett folyosó vezetett a fürdőbe és az úgynevezett kamarai malom. Ezenkívül csak néhány magánház nyújtott még fedelet az idegennek.

A három fürdőmedence nevében, használatában is feudális hagyományt élt tovább: az egyes társadalmi rétegek külön-külön fürdőztek. Az urak fürdője volt a legnagyobb, és szénsavban is a legdúsabb (ez adta a fürdő egyik gyógyerejét). Volt még a polgárok fürdője; a harmadik, a hidegfürdő korábban a parasztfürdő nevet viselte, ám az odatóduló környékbeli szegénység számára egy újabb, deszkával fedett medencét nyitottak: ez lett a jobbágyoké.

A fürdő és környéke festői fekvését a már említett fürdőkalauz a legszebb stájer vidékekkel hasonlította össze. Nemcsak a természet vonzotta a fürdővendégeket, hanem az érdekes látnivalók is: Dobróvára romjai, „mellyben mint mondatik, Verbőczy írta volt hármas magyar törvénét”, a hermaneci papírmalom vagy a rinyovai üveghuta. Selmecbánya és Körmöcbánya tárnái és műemlékei pedig innen ötórányi kocsiútra feküdtek.

A látnivalók szépségein fellelkesült, vagy a fürdőház romladozó berendezése miatt morgó vendégsereg nem pusztán kedélyes nyaralókat jelentett. A felsőmagyarországi reform-ellenzék egyik fő bázisa volt ez a fürdő, nem kis mértékben azért, mert a politikai összejövetelekre a megye alispánja, Beniczky Lajos adott lehetőséget közeli micsinyei birtokán. Az óvatosságra szükség volt: mint minden más keresettebb üdülőhely, Szliács is hemzsegett a besúgóktól. Ám ezek még a másodalispán úr házába is befurakodtak. A spiclik jelentései fennmaradtak, s ma értékes