Ferenc József és Erzsébet gödöllői hétköznapjai

A fő­vá­ros­tól ke­let fe­lé, alig har­minc ki­lo­mé­ter tá­vol­ság­ra emel­ke­dik a ha­zai ba­rokk épí­tő­mű­vé­szet egyik stí­lus­for­má­ló vi­lá­gi em­lé­ke, az 1740 kö­rül épí­tett és a ké­sőb­bi év­ti­ze­dek­ben fo­lya­ma­to­san bő­ví­tett gö­­döl­lői Gras­sal­ko­vich-kas­tély. A mé­re­tei­ben és pom­pá­já­ban is egye­dül­ál­ló eme­le­tes épü­le­tet Má­ria Te­ré­zia ma­gyar „pén­zügy­mi­nisz­te­re”, a Ma­gyar Ka­ma­ra 1748–71 kö­zöt­ti el­nö­ke, gróf Gras­sal­ko­vich I. An­tal emel­tet­te csa­lá­di re­zi­den­ciául. Mi­vel a Gras­sal­ko­vi­chok cí­me­rét 1841-ben le­fe­lé kel­lett for­dí­ta­ni, a kas­tély az örö­kö­sök­höz, majd a Si­na bá­rók tu­laj­do­ná­ba ke­rült. A ma­gyar ál­lam 1867-ben vá­sá­rol­ta meg az­zal a cél­lal, hogy a bu­dai ki­rá­lyi pa­lo­ta mel­lett az ural­ko­dó­csa­lád pi­he­nő­kas­té­lya le­gyen. A Mo­nar­chia bu­ká­sáig tar­tó fél év­szá­za­dos ki­rá­lyi hasz­ná­lat az ak­ko­ri oszt­rák–ma­gyar együtt­élés po­zi­tív je­len­sé­ge­ként ér­té­kel­he­tő: Fe­renc Jó­zsef és Er­zsé­bet ki­rály­né rend­sze­res gö­döl­lői je­len­lé­te és az it­te­ni kö­tet­le­nebb ud­va­ri élet egy­faj­ta vissza­ha­tás­ként for­mál­ta/ala­kí­tot­ta a po­li­ti­kai köz­tu­da­tot és a szé­le­sebb köz­vé­le­ményt, min­de­nekelőtt a ki­rály­ról és csa­lád­já­ról al­ko­tott ké­pet.