Nyelv és műveltség

Nem csupán a szakembereket, hanem a történelmünk iránt érdeklődő közvéleményt is régóta foglalkoztatja a honfoglaló magyarság nyelvi és műveltségi eredetének szembetűnő kettőssége. A levédiai és etelközi, majd a honszerző magyarság életmódját, társadalmi és hadi szervezetét ugyanis az írott kútfők egyértelműen hasonlónak láttatják a kelet-európai steppe – ekkor zömmel török nyelvű – népeivel. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nyelvük finnugor eredetű volt, s nyelvrokonaik már ekkoriban is tőlük távol, Kelet-Európa és Nyugat-Szibéria erdővel borított északi sávjában éltek; gazdálkodásuk és társadalmuk alapvetően más jellegű volt. Többen hangsúlyozták, hogy a honfoglaló magyarok gazdasági és társadalmi fejlettsége összehasonlíthatatlanul magasabb szinten állott a 9–10. században, mint legközelebbi nyelvrokonainké, a halász-vadász obi-ugoroké a 19. században.

Ezen ellentmondás feloldására igen sokféle kísérlet született. A legradikálisabbak a nyelvcsere-elméletek voltak. Ennek megalkotói úgy vélték, hogy az ősmagyarság eredendően nem finnugor eredetű volt, hanem a török népek körében formálódott, s vándorlása korai szakaszán az Urál vidékén cserélte fel nyelvét. A kutatók jelentős része ezzel szemben úgy vélte, hogy az ellentmondás csupán látszólagos: mai ismereteink szerint ugyanis a finnugor népek közül egyedül az ősmagyarság tért át – méghozzá nagyjából néppé válásának időszakában – a lovasnomád életmódra. Ez az életmód alakította – valamilyen török nép erős hatása alatt – a későbbiekben műveltségét, hitvilágát és társadalmi szervezetének fejlődését. Az új hont szerző magyarság nyelve tehát finnugor volt, műveltsége és társadalma azonban teljesen „törökös”-nek ítélhető, török népelemek „emelték ki” az ősmagyarságot egykori elmaradott műveltségi állapotából.

Nem kevés fejtörést okozott az a kérdés sem, hogyan tarthatták meg őseink eredeti nyelvüket az egy ezredévnél is tovább tartó hosszú vándorútjuk során az iráni és török népek irdatlan tengerében, ahol népek tucatjai olvadtak be a többségi népekbe. S az is kérdés, mikortól is beszélhetünk magyar népről, hiszen az írott források a 9. századnál előbb nem említik őket. Van olyan feltevés is, hogy a magyarság csak közvetlenül a honfoglalás előtt ötvöződött egységes néppé a keletről jött finnugor csoportokból, s a mai dél-orosz steppéken velük egyesülő török nyelvű kabarokból. Olyan nézet is napvilágot látott, hogy a magyarság csak az Árpád-korban vált egységes néppé, hogy a tudománytól messze álló elgondolások légióját ne is említsem. Gyakorta hallunk és olvashatunk továbbá olyan vélekedést is, hogy a magyarság rendkívül sok népelemből álló,