Egy vállalkozó köznemes

Amikor 1680-ban Felső-Magyarország egyik jellegzetes családja, a Szirmay család négy fia felosztotta egymás között a családi birtokot, Andrásnak, a legkisebbik fiúnak mindössze két, összesen 22 hordó bort termő szőlő, egy puszta és némi pénzbeli kielégítés jutott. Ennek ellenére a Zemplén vármegyei alispán apa és a család régi tekintélye egy percig sem tette vitássá, hogy a vármegyei nemesség előkelő rétegéhez tartozik. Családja is a hagyományos pályát szánta neki: Kálmáncsay István ítélőmester keze alá adták joggyakorlatra.

Mintha a Zrínyi által oly maró gúnnyal megrajzolt nemesi aranyifjú lépne elénk, akit nem érdekel más, mint a fényűző ruha s a díszes fegyver: András ugyanis ötszáz forintnyi készpénzörökségének közel egyharmadát ruhára és fegyverre költi. Csaknem 100 forintjába kerül a „veres karmazsin színű” köntös (vagyis a dolmány), a nadrág és a süveg. A tételesen feljegyzett számlák nagyon tanulságosak: a dolmányra és nadrágra való posztó összesen 12 Ft 30 dénárba, az ezüstgombok az ötvös munkájával és a gomboztatással együtt 11 Ft 10 dénárba, a nadrágra és a gombházakra való zsinór 6 Ft 80 dénárba került. Az öv anyaga, a másfél fertály karmazsin selyem pedig ugyanannyi, mint