A két program alapja

Széchenyi és Kossuth programja alapos társadalomismereten és helyzetelemzésen alapult. A társadalmi valósággal közvetlenül szembesültek: Széchenyi utazásai és birtokának modernizációja közben, Kossuth pedig a megyei közéletben összeírások felülvizsgálójaként és 1831-ben kolerabiztosként. Mindketten rendelkeztek az általánosításhoz szükséges elméleti felkészültséggel is: elgondolásaikat elsősorban a korszerű liberális társadalom- és gazdaságfilozófiára – így Adam Smith és Jonathan Bentham haszonelvű nézeteire – építették.

Magyarországon elsőként Széchenyi fogalmazott meg haladáselveket összefüggő rendszer formájában. Európa szellemi állapotát a reformok és a reformerek számára kedvezőtlennek látta, ám a változások szükségességéről meg volt győződve. Azt is tudta, hogy hazáját sem kerülik el az átalakulással járó konfliktusok: 1827-ben jegyezte be naplójába, hogy a „polgáriasodás és a sötétség közt napról napra nyilvánvalóbb” az ellentét. „Háború bizonyos. Magyarország többé nem esik majd kívül a világon!” Döntő jelentőségűnek tartotta, hogy a körülmények alapos ismeretében intézzék a közügyeket, mert felfogása szerint a politikai tévedéseket a „mindenoldalú ismeretek híja” okozza. Haladásfilozófiáját bonyolult, pontosan kidolgozott rendszerbe foglalta, amelyben minden lépés „tudományos