Saját törvények alapján

Magyarországon nem a „harmadik rend” forradalma, hanem a szellemiségében megújuló középbirtokos nemesség mozgalma bontotta le a feudális társadalmi építményt. A nemesség emiatt még hosszú időre megőrizte társadalomra gyakorolt hatását. A nagyrészt idegen és hasonulni akaró polgárság számára a nemesi magatartásminták voltak a mértékadóak.

A nemesség lemondott előjogairól. A születendő polgári törvények minden embert egyenlőnek tekintettek, s az emberi élet minden fontosabb részletét megpróbálták szabályozni. A polgári parlamentarizmus jogszabályalkotása azonban alkalmatlan arra, hogy minden autonóm etikai értékrenddel rendelkező társadalmi csoport sajátos igazságérzetéhez alkalmazkodjon. Volt olyan társadalmi csoport, amely továbbra is saját törvényei alapján kívánta ügyeit intézni. Az eleven feudális örökség hatásaként a hadsereg köreiben ugyanis a koronához való hűség és a becsület voltak a központi erények. Az utóbbiak megóvására alakultak a becsületbíróságok. Eljárási rendjüket a Becsületügyi Szabályzat határozta meg. Nem a büntető törvénykönyvben foglaltak megsértőit vagy a hadsereg szolgálati szabályzatának megszegőit és cselekményeiket vizsgálták; a helyes becsületérzéssel és a tiszti állás viszonyaival ellentétes viselkedés elbírálásával foglalkoztak.

A becsületbíróságok hatásköre fokozatosan kiterjedt a hadsereg és a karhatalom tisztjeire, tartalékos tisztjeire, tisztjelöltjeire, sőt tiszthelyetteseire. Az értelmiségi foglalkozású férfiak nagy része