Kőzápor és golyózápor

Mind­máig élénk vissz­hang­ja van egy 20. szá­zad ele­ji csend­őr­sor­tűz­nek, amely And­rej Hlinka ró­zsa­he­gyi plé­bá­nos, egy­ben po­li­ti­kai agi­tá­tor szü­lő­fa­lu­já­ban, a Ró­zsa­hegy mel­let­ti Cser­no­ván em­ber­éle­te­ket is kö­ve­telt. A te­le­pü­lés új temp­lo­má­nak fel­szen­te­lés­nél a nép ra­gasz­ko­dott Hlinka köz­re­mű­kö­dé­sé­hez. A koa­lí­ciós kor­mány eb­ben az idő­ben erős kéz­zel igye­ke­zett meg­fé­kez­ni a kor­mány­el­le­nes szlo­vák agi­tá­ciót, egy­mást ér­ték az iz­ga­tá­si és saj­tó­pe­rek. Hlinkát az 1906-os ró­zsa­he­gyi vá­lasz­tá­sok al­kal­má­val ta­nú­sí­tott ma­ga­tar­tá­sa miatt a sze­pe­si püs­pök fel­füg­gesz­tet­te pa­pi funk­ciói­nak gya­kor­lá­sa alól, a bí­ró­ság pe­dig iz­ga­tá­sért két­évi ál­lam­fog­ház­ra ítél­te. 

1907. ok­tó­ber 27-én egy­há­zi elöl­já­rók – a szol­ga­bí­ró kí­sé­re­té­ben – Cser­no­vá­ra ko­csiz­tak, hogy a fel­szen­te­lés ügyé­ben a la­kos­ság­gal tár­gyal­ja­nak. A nép a fa­lu be­já­ra­tá­nál út­ját áll­ta az ér­ke­zők­nek, kő­zá­por­ral áraszt­va el a ko­csi­kat és a csend­őrö­ket. A csend­őr­ őr­mes­ter tűz­pa­ran­csot adott. 15 ha­lott és szá­mos se­be­sült ma­radt a hely­szí­nen. A cser­no­vai vér­für­dő nem­csak a ma­gyar, ha­nem az oszt­rák par­la­ment­ben is szó­ba ke­rült, s az eset kap­csán a vi­lág­saj­tó lap­jai és te­kin­té­lyes nem­zet­kö­zi sze­mé­lyi­sé­gek elítél­ték a ma­gyar nem­ze­ti­sé­gi po­li­ti­kát.

Egy mai szlo­vák tör­té­nész, Ro­man Ho­lec tíz év­vel ezelőtt meg­je­lent köny­vé­ben – a ko­ra­be­li for­rá­sok alap­ján – tár­gyi­la­go­san megír­ta a cser­no­vai ese­mé­nyek tör­té­ne­tét: „Az összes csend­őr lip­tói volt, szlo­vák szár­ma­zá­súak vol­tak, tud­tak szlo­vá­kul. Szlo­vá­ko­kat vagy ma­gya­ro­kat csi­nál­ni be­lő­lük azon­ban ahi­sto­ri­kus, és ne­kik mint Ma­gyaror­szág ál­lam­pol­gá­rai­nak nem vol­tak ilyen prob­lé­máik.” A tör­té­net­ben sze­rep­lő egy­há­zi sze­mé­lyek is – a püs­pök ki­vé­te­lé­vel – mind szlo­vá­kok vol­tak.