800 éve, 1222-ben adta ki II. András az Aranybullát, a rendi állam magyar jogrendszerének legfőbb tartóoszlopává váló oklevelet.
Nevét a rajta függő hitelesítő pecsétről, az aranyból készült díszes bulláról kapta, egyik leghíresebb pontja pedig az ellenállási záradék volt, mely a törvényeket meg nem tartó uralkodó elleni fellépést engedélyezte Magyarország egyházi és világi méltóságai számára.
II. András király uralkodását illetően egészen a közelmúltig többé-kevésbé egyetértés uralkodott a történetírásban, mely szerint intézkedéseinek tengelyében a kiterjedt birtokadományozás gyakorlata állt, s az ennek köszönhetően gyarapodásnak indult nagybirtokosság térnyerése heves és széles körű társadalmi ellenállást váltott ki. A kiteljesedő krízis kezelése mind súlyosabb nehézségek elé állította az uralkodót, aki végül szorult politikai helyzetében az Aranybulla kiadásával próbált meg úrrá lenni a gondokon.
A hagyományos értelmezési kerettel szemben azonban nemrég új megközelítés látott napvilágot, amely szerint az Aranybulla nem kényszerűen született, hanem egyenesen II. András szándékai szerint.
Az Aranybulla rendelkezései előidézték a nagybirtokos arisztrokrácia felemelkedését, a benne feltűnő ellenállási jog pedig a 16. század elejétől a magyar nemesség sarkalatos jogává, majd száz év múlva a Habsburg-uralkodóházzal szembeni fellépés meghatározó ideológiai támasztékává vált.
De mi az igazság az Aranybulla eredetével kapcsolatban, 800 év távlatából? Milyen társadalmi változások rázták meg Magyarországot II. András korában? És hogyan jött létre az évszázadokon át megkerülhetetlen magyar nemesség?
Fedezze fel a válaszokat a legújabb Rubiconban!
Milyen formában szeretne olvasni?
