Lincoln megtartja gettysburgi beszédét

Szerző: Tarján M. Tamás

„Mi, akik itt állunk, szenteljük magunkat inkább a reánk váró komoly feladatnak: e dicső halottak példája erősítse bennünk az odaadást az ügy iránt, melyért ők a legvégső áldozatot is meghozták; mondjuk ki eltökélt szándékkal, hogy haláluk nem volt hiábavaló; hogy Isten segedelmével e nemzet a szabadság jegyében újjászületik, s hogy a nép kormányzata, a nép által és nép érdekében létrejött kormányzat nem fog eltűnni a föld színéről!”

(Részlet a gettysburgi beszédből)

1863. november 19-én, a gettysburgi ütközetben elesett katonák temetőjének felszentelésekor mondta el leghíresebb beszédét Abraham Lincoln amerikai elnök, aki a pulpituson az általános jogegyenlőség és szabadság kivívását hirdette meg polgárháborús célként az Unió számára. A néhány perces – mindössze 272 szóból álló – szónoklatot a sajtó egy része vitriolos kritikával fogadta, Lincoln szavai azonban utóbb alkalmasnak bizonyultak a két és fél évnyi küzdelemben kimerült északi társadalom mozgósítására. A gettysburgi beszéd döntően hozzájárult a déli Konföderációval szemben kivívott győzelemhez, és a későbbi generációk politikusait is megihlette, szerte a világon.

1863 – A fordulat éve

Mint ismeretes, az amerikai polgárháború legvéresebb ütközetét 1863 júliusában, a Pennsylvania államban található Gettysburg mellett vívták meg George G. Meade tábornok uniós erői a Robert E. Lee tábornok által vezetett konföderációs csapatok ellen. A három napig tartó – északi diadallal záruló – összecsapás mindkét oldalon szörnyű véráldozatot követelt: a csatamezőn összesen mintegy nyolcezren maradtak holtan, a sérülteket, eltűnteket és foglyokat is számításba véve pedig Meade katonáinak negyedét, míg Lee seregének harmadát veszítette el.

Gettysburgi kudarca miatt a déli hadvezér arra kényszerült, hogy félbeszakítsa a Shenandoah folyó völgyében indított – Philadelphia elfoglalását célzó – hadjáratát, és miután a Konföderációt a következő napokban a déli hadszíntéren, Vicksburg erődjének kapitulációjával újabb csapás érte, úgy tűnt, a polgárháború fordulóponthoz érkezett. Július elején aratott sikerei révén az Unió valóban felülkerekedni látszott, Lee váratlan októberi támadása és Meade eredménytelen ellenoffenzívája azonban azt is megmutatta, hogy a végső győzelem még rengeteg erőfeszítést igényel az északiak részéről. Ebben a helyzetben az elnökre, Abraham Lincolnra hárult a feladat, hogy a küzdelembe belefáradt társadalmat mozgósítsa a háborús siker érdekében.

„Néhány odaillő megjegyzés”

A helyszínt ehhez éppen Gettysburg szolgáltatta, ahol egy ügyvéd, David Wills 1863 őszén mozgalmat indított azzal a céllal, hogy az ütközet után kapkodva eltemetett katonák az őket megillető végtisztességben részesüljenek. Az elnök november 2-án meghívót kapott a sírkert felszentelésére, a ceremónián azonban a főszerep nem rá, hanem a kor egyik legnépszerűbb szónokára, Edward Everett korábbi külügyminiszterre, a Harvard Egyetem egykori elnökére hárult. Wills – az ünnepséget előkészítő bizottság nevében írt – levelében csupán „néhány odaillő megjegyzést” kért Lincolntól, aki ez alkalommal valószínűleg nem is tudott volna megtartani egy hosszabb szónoklatot. Az elnököt a gettysburgi utazás napján, november 18-án – feltehetően a himlőbetegség korai stádiumát jelző – rosszullét, láz és fejfájás kínozta, és a beszámolók tanúsága szerint másnap is fáradt, sápadt arccal állt a pulpitusra.

Az 1863. november 19-i temetőszentelési ceremónia döntő részét Everett barokk körmondatokkal teletűzdelt beszéde töltötte ki, mely – a kor szokásainak megfelelően – több mint két órán keresztül tartott. Ezután az énekkar egy himnuszt adott elő, majd Lincoln lépett az emelvényre, akinek az ünnepség kapcsán sikerült 272 szóban összegeznie gondolatait, ráadásul oly módon, hogy kétperces szónoklatába egész politikai hitvallását belesűrítette. Az elnök beszédében észak polgárháborús céljait magasabb erkölcsi szférába emelte: hangsúlyozta, hogy a gettysburgi ütközetben elesett katonák nem pusztán az Unió védelmében szenvedtek hősi halált, hanem az egyetemes szabadságért és a jogegyenlőségért áldozták életüket. Erre hivatkozva Lincoln a küzdelem folytatását, a győzelmet, vagy a bukást világtörténelmi jelentőséggel ruházta fel hallgatósága előtt. A szónoklat kapcsán azt is fontos kiemelni, hogy az elnök az általa hangoztatott elvek és célok forrását az „alapító atyák” akaratában, tehát a Függetlenségi Nyilatkozatban találta meg. Jogi szempontból ez azért bírt jelentőséggel, mert az 1776-ban kelt dokumentum elveivel összeegyeztethetetlen volt a rabszolgaság intézményének fenntartása, míg az alkotmány betűje arra lehetőséget biztosított.

A beszéd hatása és utóélete

Annak ellenére, hogy a gettysburgi beszéd történelmi jelentősége ma már vitathatatlan, a temetőben összegyűlt tömeg komolyabb reakció nélkül hallgatta az elnök szavait, és a következő napokban több sajtóorgánum is kemény kritikával illette őt. Utóbbi okát elsősorban abban kell keresnünk, hogy Lincoln hivatalában még korántsem örvendett akkora megbecsülésnek, mint meggyilkolása után: mivel a republikánusok színeiben jutott hatalomra, 1861-es megválasztása után a demokraták részéről állandó támadások érték politikáját. Az ellenlábas párt lapjaiban közölt cikkek ennek megfelelően értékelték a gettysburgi szereplést, és attól sem riadtak vissza, hogy „buta, üres, zavaros fecsegésnek” nevezzék az elnök beszédét, melynek hallatán „minden amerikainak el kell pirulnia a szégyentől.”

Bár a legendával ellentétben Lincoln nem a Gettysburg felé tartó vonaton, sebtében vetette papírra gondolatait, hanem alaposan megtervezte szónoklatát, ő maga is aggódott amiatt, hogy a néma tömegre milyen hatást gyakoroltak a szavai. Ennek kiderítésére később levelet küldött Everettnek, az ünnepség fő szónokának, aki válaszában megnyugtatta elnököt: a korábbi külügyminiszter azt írta, Lincoln két perc alatt tökéletesebben fogalmazta meg mondanivalóját, mint ő a két órán át tartott szónoklatában.

A gettysburgi beszéd – a korai kritikusokat meghazudtolva – végül valóban komoly hatást gyakorolt az Unió közvéleményére, és új lendületet adott a polgárháborús küzdelemben, aminek köszönhetően 1865 tavaszán sikerült térdre kényszeríteni a Konföderációt. A győzelem és a Lincoln elleni merénylet után a szónoklat köré valóságos mítosz épült. A nevezetes szavak, melyek napjainkban a mártírként tisztelt elnök washingtoni emlékművén is ott díszelegnek, mélyen belevésődtek az amerikai köztudatba, és könyvtárnyi irodalom foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen retorikai fogások biztosították átütő hatásukat. Az Egyesült Államokban mindmáig a gettysburgi beszédet tekintik a legmeghatározóbb szónoklatnak az ország történelmében, de befolyása a 20. században más nemzetiségű politikusoknál is felfedezhető: túl azon, hogy Martin Luther King 1963-as, „Van egy álmom” kezdetű beszédében Lincolnt idézte, a néhai elnök által használt egyes szófordulatok Szun Jat-szent és az 1958 óta érvényben lévő francia alkotmány megfogalmazóit is megihlették.