A Tokugava-sógunátus kezdete Japánban

Szerző: Tarján M. Tamás

1603. március 24-én adományozta Go-Józei japán császár a sóguni címet Tokugava Iejaszu hadúrnak, aki Edóban, a mai Tokió városában létrehozta az 1868-ig fennálló sóguni rendszert.

Japán 1475 óta a kaotikus állapotban volt; az ország számos apró „fejedelemségre” esett szét, melynek urai, a daimjók állandó harcot vívtak egymással. Ezt kezdte el felszámolni a 16. század derekán Oda Nobunaga, majd Tojotomi Hidejosi 1590-ben egyesítette Japánt. 1598-ban azonban Tojotomi meghalt, a főhatalomért pedig küzdelem kezdődött Oda Nobunaga legerősebb alvezérei között, amely vetélkedés az 1600-as szekigaharai csatában, Tokugava Iejaszu javára dőlt el.

Megszerezve a főhatalmat, a Tokugava-klán feje átalakította a japán földbirtokrendszert, hatalmas uradalmakkal támogatva meg hatalmát, 1603-ban pedig a császártól elnyerte a „szeii tai sógun”, azaz a „barbárverő nagy vezér” címet. Japánban a császári cím a kora középkor óta elvált a tényleges hatalomtól. Ezt 1185 után a sógunok gyakorolták, de a belháború idején sem tudott a Kiotóban székelő császár beavatkozni az eseményekbe, személye és szakrális tisztsége csak legitimitást adott a fennálló helyzethez.

Tokugava Iejaszu tehát a császár nevében kormányozta az országot, Edóban építve ki udvarát, amelyet bakufu névvel illetett. Az 1603-tól kezdődő Edó-korszak idején Japán bezárkózott, egyedül Nagaszaki kikötőjében, a hollandokon keresztül tartva a kapcsolatot a külvilággal.

A Tokugavák konfuciánus elveken alapuló, szigorúan szabályozott társadalmi rendet alakítottak ki, amely nem tolerálta a kereszténységet sem, valamennyi követőjét áttérésre kötelezte, vagy kiutasította az országból. A Tokugava-sógunátust ezért gyakran negatív jelzőkkel illetik, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy ebben a rendszerben Japánt két és fél évszázadon keresztül elkerülték a háborúk, a társadalmi stabilitás mellett gazdasága fejlődött, a jólét pedig a művészetekre is pozitív hatást gyakorolt. A korszakból származik például az ukijo-e-festészet, a fametszetek nyomtatása, de a haiku-költészet virágkorának is a Tokugavák idejét tekinthetjük.

A Tokugava Iejaszu által 1603-ban létrehozott államberendezkedés csak a 19. század második felében, a gyarmatosító hatalmak fokozódó technikai fölénye és nyomása következtében roppant meg, az 1868-as Meidzsi-restaurációig állt fenn.