Xántus János gyűjtő- és vadászútjai Amerikában és Délkelet-Ázsiában

Csokonya, Somogy megye, 1825. október 5. – Budapest, 1894. december 13.

Az egyik legkalandosabb sorsú magyar vadászutazó világszerte megbecsült természetrajzi gyűjtőként írta be a nevét a tudomány aranykönyvébe. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején nemzetőrként szolgált, s részt vett a pákozdi ütközetben. Később osztrák fogságba került, és a világosi fegyverletétel után emigrációba kényszerült. Az állandó létbizonytalanság közepette határozta el, hogy az „újvilágban” próbál szerencsét. Az önkényuralom hatóságai ellenőrizték leveleit, s a Bach-kormány besúgói mindenüvé elküldték embereiket. A londoni emigráns körökhöz tartozó Xántus is tartott attól, hogy bajba kerülhet, ha az óvilágban marad. A hétköznapi nyomorúság közepette döntött az amerikai kivándorlás mellett.

Vitorlás hajón érkezett New Yorkba 1852 júniusában. Hosszas hányattatás után az amerikai hadsereg katonájaként ismerkedett meg az indiánok vadászkultúrájával. Abban az időben Amerika őslakóinak zöme vadászatból biztosította létfenntartását. Az íjjal és nyíllal való vadászat számos eszközével ismerkedett meg, amikor Fort Tejon erődjében teljesített szolgálatot. Akkoriban a prériken még milliós létszámú bölénycsordák vágtattak.

Xántus a prérin töltött katonaévei alatt maga is kivette a részét a bölények elejtéséből. Megismerkedett az indiánok vadászati szokásaival. Természettudományi gyűjtőként is gyakran indult vadászkirándulásokra. Az állandó sorsbizonytalanság közepette a Smithsonian Intézet megbízatása jelentette számára a biztos pontot. A természetrajzi gyűjtemény megszerzése érdekében rengeteget vadászott, s az elejtett állatokat gondosan konzerválva juttatta el Washingtonba. Xántus gyűjteménye 2 ezer madarat, 200 emlőst, sok száz madárfészket, hüllőt, halat, rovart, növényt, koponyát és csontvázat tartalmazott.

Az 1857. évi hivatalos jelentés írója, Hammon így méltatja munkáját: „Aligha akad párja földrészünkön, ha megfontoljuk, hogy 16 hónapi munka árán egyetlen személy alkotta meg, aki még hozzá majdnem állandóan el is volt foglalva hivatali kötelességeivel, s ezenkívül még különböző nehézségeket is le kellett küzdenie.”

Nem titok, hogy Xántus jövőbeni terveihez mintegy referenciaként is felhasználta az elejtett állatokat, melyek bizonyították, hogy a természetrajzi gyűjtésekben jártas, felkészült szakember, akinek még nagy tervei lehetnek.

Az amerikai méltatás ezt állapította meg