A második világháború során számos szomszédja által megszállt és polgárháború tépte Jugoszlávia meghatározó politikai erejévé a háború végére egyértelműen a Jugoszláv Kommunista Párt vált. Az új, titóista hatalom a királyi Jugoszláviához képest gyökeres fordulatot hajtott végre a kisebbségpolitika területén. Jugoszlávia a huszadik század második felében a különböző délszláv és nem délszláv népek boldog hazájaként tüntette fel magát, ahol a Triglavtól a Vardárig testvéri egységben élnek a különböző nemzetek és nemzetiségek. A fényes jövőre azonban az 1944–45-ös esztendő sötét árnyéka vetült, a hatalom megragadásának éve, amikor még korántsem volt bizonyos, hogy kisebbségekkel kapcsolatos politikájában Jugoszlávia végül azt a később oly sokat magasztalt utat fogja járni.
A második világháború utáni Jugoszlávia nemzeti és kisebbségpolitikájának alapja a partizánmozgalom csúcsszerve, a Jugoszlávia Népfelszabadító Antifasiszta Tanácsa
(AVNOJ) 1943. november 29–30-án megtartott második ülésén elfogadott határozat volt, amely deklarálta, hogy az új állam biztosítja valamennyi délszláv nemzet egyenjogúságát és a
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
