Fabro Henrik párizsi békedelegációs naplója

Fabro Henrik (Borbátvíz, 1866 – Balatonfüred, 1924)

Fabro Henrik a századforduló és a századelő magyar sajtóéletének egyik szürke eminenciása volt, aki újságíróként, tudósítóként, hírügynökségi vezetőként és gyorsíróként a szakmabeliek egyik példaképe volt, a nyilvánosság azonban nemigen ismerte nevét.

A Magyar Távirati Iroda kiküldöttjeként került a békedelegációba mint gyorsíró-tudósító. A küldöttség egyetlen olyan tagja volt, aki január 7. és június 4. között megszakítás nélkül francia földön tartózkodott. Feladata a külföldi napilapok beszerzése, valamint a delegáció és az MTI számára sajtókivonatok készítése volt, ezenkívül magánórákat adott gyorsírásból a delegáció e téren kevésbé felkészült gépírónőinek. Áprilistól állandó hírvivőként is működött a delegáció és a francia–magyar közeledést célul kitűző sajtóakció résztvevői között.

Fabro mindvégig részletes gyorsírásos naplót vezetett, melyben hivatalos tevékenysége mellett személyes benyomásairól is beszámolt. Az eredeti napló sajnos elkallódott, de Blasovszky Miklós által készített átirata – mely kivonatos formában is több mint 200 oldalra rúg – Fabro halála után megjelent. Közreadója, Zelovich Dezső, bizalmasan kezelte s jobbára kihagyta a napló „erősen személyi vonatkozású” passzusait. Mint írta: „Fabro feljegyzései nem a nyilvánosság számára készültek, következésképp köteles diszkrécióval kell kezelnem az egészen magán vonatkozású részeket.” Ez a beavatkozás – bár a történésznek némi csalódást okoz – voltaképpen érthető, Fabro ugyanis, ez az elképesztő munkabírású, áldozatos és szerény ember nagyon érzékeny természetű volt. Könnyen lelkesedett, de könnyen és gyakran meg is bántódott. Naplója – még a kihagyásokkal is – teli van sérelmeinek taglalásával.

Az alábbi válogatás kiemelkedő forrásértékű. A békedelegáció egyik legintenzívebben dolgozó – bár a politikai kérdésekbe be nem avatott – tagjának személyes benyomásait egyidejűleg rögzítő napló páratlan bepillantást enged a neuillyi és versailles-i mindennapok világába, a delegáció belső viszonyaiba. Különösen értékesek a sajtóviszonyokra vonatkozó feljegyzések, valamint a delegáció tagjairól készült kisportrék.