Amikor 1848 márciusában báró Josip Jellasics határőrezredest a sors váratlanul Horvátország, Szlavónia és Dalmácia báni méltóságába emelte, a korábban közel hét évszázadon át jól működő államközösségben élő magyarok és horvátok viszonya már évtizedek óta feszült volt. A konfliktus a nemzeti-nemzetállami eszme értelmezése körüli ellentétekre vezethető vissza. A horvát nemesség az 1790-es budai országgyűlésen a magyar nyelv hivatalos nyelvvé tételéről szóló törvény vitája során összeütközésbe került a modernnek számító nemzeti követeléssel előálló magyar nemességgel. Ezzel fél évszázados magyar–horvát közjogi csatározás kezdődött, amely nagymértékben elmérgesítette a horvát és a magyar rendek viszonyát.
A horvát nemzeti mozgalomA horvát nemesség részben Horvátország autonómiáját féltette, részben pedig saját hivatalviselési esélyeit látta veszélyeztetve abban, hogy az évszázadok óta közvetítő nyelvként szolgáló latin helyett a magyart kívánják a hivatalok nyelvévé tenni. A horvát nemesség ragaszkodása a latin nyelvhez uralkodói támogatásra lelt, s ezzel voltaképpen akadályozta a magyar nyelv „diplomatikai” rangra emelését a szűkebb Magyarországon is.
A megoldás első pillantásra
Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!
Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:- Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
- Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
- Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta
