A Kossuth tér

A bu­da­pes­ti Kos­suth tér fi­zi­kai va­ló­já­ban tér, azaz – Ham­vas Bé­la sza­vai­val él­ve – „pon­tos vo­na­lak­kal le­ha­tá­rol­ha­tó, te­rü­le­te négy­zet­mil­li­mé­ter­re ki­szá­mít­ha­tó és alak­ja kör­ző­vel és vo­nal­zó­val meg­raj­zol­ha­tó”. Ám több en­nél, nem pusz­tán egy kép­let­tel ren­del­ke­ző geo­met­riai áb­ra, „nem csak az, ahol a dol­gok van­nak”. A Kos­suth tér hely: „fest­mény vagy rajz, és nincs be­lő­le több, mint ez az egy”. A tér lét­re­ho­zá­sá­tól kezd­ve hely­ként lé­te­zett, egész egy­sze­rűen azért, mert itt épült fel az or­szág ál­la­mi­sá­gát és füg­get­len­sé­gét legin­kább ki­fe­je­ző in­téz­mény, az or­szág­gyű­lés ál­lan­dó épü­le­te, amely­nek már a ne­ve is be­szé­des. Az Or­szág­ház Ma­gyaror­szág szim­bo­li­kus po­li­ti­kai köz­pont­já­vá tet­te a kör­nye­ző te­ret is, mely­hez ha­son­ló je­len­tő­sé­gű köz­te­rü­let – ta­lán a Hő­sök te­rét le­szá­mít­va – nem akad még egy a nem­zet tör­té­ne­té­ben.