Állami terror vagy megtorlás?

„A ma­gya­rok há­rom­száz év óta min­dig lá­za­dók, csak­nem va­la­mennyi Habs­burg ki­rály ide­jén tör­tek ki for­ra­dal­mak. Én va­gyok az az em­ber, aki ren­det fog te­rem­te­ni. Nyu­godt lel­ki­is­me­ret­tel lö­ve­tek agyon szá­za­kat is, mert szilárd meg­győ­ző­dé­sem, hogy ez az egyet­len mód in­tő pél­dát szol­gál­tat­ni min­den jö­ven­dő for­ra­da­lom­nak.” Julius Hay­nau tá­bor­szer­nagy, a ma­gyaror­szá­gi had­já­rat győz­te­se ír­ta ezt az itá­liai had­já­rat győz­te­sé­nek, Jo­seph Radetzky tá­bor­nagy­nak. E so­rok be­pil­lan­tást nyúj­ta­nak egy olyan em­ber el­kép­ze­lé­sei­be, aki ezt kö­ve­tően majd­nem egy évig élet és ha­lál ura volt Ma­gyaror­szá­gon.

Az 1848–1849. évi sza­bad­ság­harc le­ve­ré­sét ke­gyet­len meg­tor­lás kö­vet­te. A leg­vét­ke­sebb­nek tar­tot­tak kö­zül mintegy 144 főt vé­gez­tek ki az 1849 ja­nuár­já­tól 1850 jú­niu­sáig tar­tó idő­szak­ban. A had­bí­ró­sá­gok el­ső fo­kon több száz hon­véd­tisz­tet, kép­vi­se­lőt, kor­mány­biz­tost, lel­készt ítél­tek ha­lál­ra, majd eny­hí­tet­ték íté­le­tü­ket több­éves bör­tön­bün­te­tés­re. Több tíz­ezer főt be­so­roz­tak a cs. kir. had­se­reg­be, s az egész or­szá­got érin­tet­te az ön­ál­ló ma­gyar bank­je­gyek, az ún. Kos­suth-ban­kók be­til­tá­sa és kár­pót­lás nél­kü­li meg­sem­mi­sí­té­se. A bi­ro­dal­mi kor­mány­zat meg­pró­bál­ta fel­szá­mol­ni nem­csak az 1848-ban lét­re­jött ön­ál­ló Ma­gyaror­szá­got, ha­nem az or­szág 1848 előt­ti kü­lönál­lá­sát is.