Történelemformáló merényletek

Az em­be­rek gyak­ran rend­kí­vü­li ké­pes­sé­gek­kel ruházzák fel egyes kor­tár­sai­kat, tör­té­ne­lem­for­má­ló sze­mé­lyi­sé­gek­nek te­kin­tik őket, s ha me­rény­let vé­gez ve­lük, új­ra meg új­ra fel­me­rül­nek a kér­dé­sek: Kinek állt ér­de­ké­ben megöl­ni őt? Ho­gyan ala­kult vol­na a tör­té­ne­lem, ha nem ölik meg a „nagy em­bert”? Mi­nél na­gyobb je­len­tő­sé­gű­nek tar­ta­nak egy sze­mé­lyi­sé­get, lé­lek­ta­ni­lag an­nál job­ban el­vár­ják, hogy nagy hord­ere­jű moz­gal­mak­nak, vi­lág­mé­re­tű összees­kü­vé­sek­nek tu­laj­do­nít­has­sák fél­reál­lí­tá­sát. S ha néha je­len­ték­te­len sze­mé­lyek vé­gez­nek nép­sze­rű, imá­dott és ka­riz­ma­ti­kus ve­ze­tők­kel, a csa­ló­dott utó­kor nagy­sza­bá­sú összees­kü­vés-el­mé­le­tek­kel pró­bál­ja be­bi­zo­nyí­ta­ni, hogy egy nagy em­ber pusz­tu­lá­sát ki­zá­ró­lag nagy­sza­bá­sú té­nye­zők­kel ma­gya­ráz­hat­juk. 

De sú­lyo­sabb kö­vet­kez­mé­nyek nél­kül is kü­lön­le­ges ese­mény­nek tűn­het, hogy aki or­szá­gok vagy vi­lág­ré­szek sor­sa fe­lett ren­del­kez­he­tett, egyet­len tőr­dö­fés vagy lö­vés kö­vet­kez­té­ben pon­to­san ugyanolyan esen­dő em­ber­nek bi­zo­nyult, mint leg­sze­gé­nyebb alatt­va­ló­ja vagy hon­fi­tár­sa. A me­rény­le­tek ar­ra a kegyet­len tény­re fi­gyel­mez­tet­nek, hogy fi­zi­kai­lag vala­mennyien el­pusz­tít­ha­tók va­gyunk – még­pe­dig nagyon is könnyen.