A lőpor feltalálása (13. század közepe) előtt, sőt egészen a 15. század második feléig a várvédő szinte mindig nyugodtan tekinthetett az ostromlókra, mivel azok csak akkor lehettek biztosak a sikerben, ha elég pénzzel és idővel rendelkeztek a bentlévők kiéheztetésére. Az ostrom, vagyis a magas várfalak áttörése, megmászása sok vesződséggel és véráldozattal járt. A 14–15. századi tüzérség még csak hangerejét tekintve nevezhető erősnek. Ágyúik – hatalmas méreteik ellenére – csekély hatásfokkal döntögették a falakat. Az akkor használt kőgolyó sok esetben darabokra tört a várfalon, anélkül, hogy a legcsekélyebb kárt okozta volna. Az 1450-es évektől kezdve Franciaországban és Burgundiban az egyre mozgékonyabb ostromtüzérség mind több eredménnyel használta a vasgolyót, többek között ennek is köszönhető, hogy a franciák kiverték országukból az angolokat (1450–1453), s később VIII. Károly francia király 1494–1495-ben szó szerint lerohanta Itáliát.
A mobil ostromüzérség képviselte kihívásra nem sokáig késett a válasz. A találékony itáliai hadmérnökök gyorsan megértették, hogy a lovagvárak magas falai az ágyútűzben a védők fejére dőlnek, tehát azokat tanácsos alacsonyabbra
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
