Mohács

„Csinos ifjú volt Lajos, a vele egy­ívá­súaknál nemesebb testalkatú, termé­sze­tének páratlan jóságával és erényre való kiválós hajlandóságával annyira jeles, hogy ha érettebb kort érhet meg, őbenne kétségtelenül messze a leg­jobb és legkiválóbb fejedelmet tudhattuk volna” – írt a mohácsi csata után el­hunyt II. Lajos magyar és cseh király­ról a magyar kancellár. 1526-ban azon­ban nem csupán egy szépreményű ifjú, hanem vele együtt a középkori Magyar Királyság hatalma is „sírba szállt” a mo­­hácsi vereséggel.

Magyarország története folyamán – a tatárjárás után – ekkor találta szembe ma­gát második ízben egy eurázsiai „szu­perhatalom” erejével, ami alap­jai­ban ingatta meg az addig ismert, meg­szokott „magyar világot”. Nem vélet­lenül vált ez a csata a 19. században a magyar nemzet „sorstragédiájának” egyik fő szimbólumává. Ennek kö­szönhetően ugyan hazánkban majd min­denki hallott már erről az ese­mény­ről, mégis nagyon kevés tény­leges információ forog közkézen róla.

Pedig a jelentőségét jelzi, hogy a mo­hácsi vereség nyomán rajzolódott át hosszú távra Közép-Európa térképe is: az ausztriai Habsburgok és a