Klézsének gödriben...

„Búsulni nem tudtam, de most megtanultam,Klézsének gödriben, szinte elhervadtam”

(népdal)

Klézse (Cleja) azok közé a moldvai magyar települések közé tartozik, amelyek történetéről viszonylag gazdag forrásanyaggal rendelkezünk. Főként azért, mert a múlt században itt élt és szolgált több mint negyven esztendeig Petrás Incze János lelkész.

Klézse község Bákótól délre, mintegy 15 kilométer távolságban, a Szeret-folyóba nyugatról torkolló Klézse-patak völgyében hét kilométer hosszan húzódó település. Első ismert írásos említése egy 1696-ból származó összeírásból való, melyben 18 családnév szerepel, összesen 76 személy. Köztük olyan nevekkel találkozunk, mint Benka, Patachi, Patak, Bálint és Torda. 1781-ben gróf Batthyány Ignác erdélyi püspöknek írt levelében Zöld Péter 39 moldvai magyar település neve között említi Klézséét, „mely ezek közül a legjelentősebb. Neve Clésé, Klescha, Clesia, Cleja, Klézsé, Kléza, Klesia változatban fordul elő”, s már ez a sokféle névváltozat is a falu régebbi meglétére enged következtetni. Az Uricariul nevű oklevél kiadvány (Iaşi, 1876-1895) 25. kötetének egyik oklevele szerint „lakossága éppúgy ősfoglaló részesekből tevődik össze, mint Forrófalváé és Nagypataké”.

Egy 1792-ből való leírás szerint 234 ház és ugyanennyi családfő volt Klézsén, „szolgálatra alkalmas férfit” mégsem tartottak nyilván – ez is a falu kiváltságos, „răzes” (részes), szabadparaszti mivoltát bizonyítja. Erre utal Petrás Incze János Döbrentei Gábornak küldött válaszaiból a hetedik, ami a falu törzsökös lakosságának jogaival foglalkozik: „bírják továbbá ma a' meg vétel jogainak fogva Klézse határát, melyhez mint egy 3-4 száz család tart osztozó jogot, Kiknek tőkéktüli származásuk és osztozó levelük magyar nyelven vagyon írva...” Gegő Elek 1838-ba, ittjártában azt írja, hogy „a' lakosok' czengő dialectusából is rögtön észrevevém, hogy chángó helységben vagyok”. Sziszegő tájszólásuk Jerney Jánosnak is feltűnt, s megállapítja, hogy a faluban még az izraelita boltos is „dicsértesszékkel üdvözle”.

A 19. században a moldvai magyar falvakban még általában magyarul miséztek. Az 1851-ben kiadott Schematizmus szerint a 22 moldvai plébánia közül tizenhatban magyar volt a hivatalos nyelv, köztük Klézsén is. A falu 1811-ben épített templomát Szent Ferenc tiszteletére szentelték fel. Domokos Pál Péter szerint a 19. század második felében, tehát Petrás szolgálata idején, „a klézsei népiskolában a hittant magyarul tanították”. Erre minden ok meg is volt, hiszen Klézse nemzetiségi megoszlása 1898-ban még a román földrajzi szótár szerint is a következőképpen alakult: magyar 94,1%, zsidó