Két német megszállás, 1944

A ma­gyar ál­lam a né­met meg­szál­lás­sal vég­re­haj­tó sze­re­p­be ke­rült. A dön­té­se­ket nem Bu­da­pes­ten, ha­nem Ber­lin­ben hoz­ták. A ve­ze­tő­ré­teg­nek azt a nem nagy ré­szét, amely kész lett vol­na bár­mi­fé­le el­lenál­lás­ra, el­tá­vo­lí­tot­ták, vagy ha nem, ak­kor tag­jai­nak min­den okuk meg­volt a rej­tő­zés­re. Le­gá­li­san sem pár­tok, sem tár­sa­dal­mi szer­ve­ze­tek nem te­vé­keny­ked­het­tek, és csak szi­go­rúan el­lenőr­zött saj­tó­ter­mé­kek lát­hat­tak nap­vi­lá­got. Két­ség­te­len, hogy a vég­re­haj­tó sze­re­pet so­kan nagy öröm­mel vál­lal­ták, mert a kiosz­tott felada­tok meg­fe­lel­tek sa­ját el­veik­nek és íz­lé­sük­nek, de az sem vi­tás, hogy má­sok fog­csi­kor­gat­va, csa­lád­ju­kat és ál­lá­su­kat félt­ve en­ge­del­mes­ked­tek, és akad­tak, nem is kis szám­ban, akik min­den ren­del­ke­zé­sük­re ál­ló esz­köz­zel igye­ke­z­tek se­gí­te­ni az ül­dö­zöt­tek­nek, mi több, kí­sér­le­tez­tek az el­lenál­lás meg­szer­ve­zé­sé­vel is. Miért ju­tott Ma­gyaror­szág eb­be a szo­mo­rú és 1944-ben úgy­szól­ván kor­ri­gál­ha­tat­lan hely­zet­be?