Háború, összeomlás, jogfosztás

A történész a jelent a múlthoz méri, ahhoz viszonyítja, kimondva-kimondatlanul összehasonlítást végez, sőt kijelenthetjük, hogy a külső, nyomasztó, kényszerítő körülmények miatt közösségi mérleget is készít. Ad absurdum arra gondolhatnánk, hogy így a történelmet alkotjuk újra, apró elemeit csoportosítjuk, átrendezzük, azonban inkább új képalkotásról, kontúrfestésről beszélhetünk. Végül is az eddigi toposszá vált értelmezések újragondolására is sor kerülhet. Nem utolsósorban a kevésbé ismert összefüggéseket deríthetjük fel, és a tények koordinátahálóinak új kicövekelésével izgalmas felfedezéseket tehetünk, eddig ismeretlen tartományok meghódítására vállalkozhatunk. A múlt, esetünkben egy kisebbségi közösség története iránt azért érdeklődünk, hogy jelenünk nyomasztó kérdéseit, a szlovákiai magyarság társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális erodálódásának okait szemrevételezzük, lajstromozzuk, és végre okuljunk. Ne szalmalángszerű, gyors elvetélésre ítélt stratégiákat alkossunk, hanem a kisebbségi társadalom- és közösségszervezés új minőségű, „apró munkára” fókuszáló szemléletét vigyük be a gyakorlatba.