Éljen a király!

Jacques Le Goff francia történész szerint valószínűleg 816-ban történt meg először, hogy egy uralkodó egyazon szertartás keretében kapta meg a szent kenetet és a koronát, amikor IV. István pápa Reimsben felkente I. (Áhítatos) Lajost és feleségét, Irmingarde-ot. A koronázás és a felkenés korábban egymástól elkülönült aktusa ettől kezdve összekapcsolódott, a királyi hatalom különleges státusának biztosításához mindkettő szükségessé vált, s az együttes szertartást immár felszentelés (sacre) néven emlegették.

A királyság ősi intézmény, a rang birtokosait valamennyi ókori államban különböző szertartásokkal iktatták be hivatalukba, melyek során nyakláncot vagy fejdíszt, trónust vagy kormánypálcát kaptak, hogy ezzel is jelezzék hatalmukat. A legszentebb hatalmat az ókori Izraelben palásttal, koronával és szent olajjal ruházták rá az arra méltó személyekre: „És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az efódhoz való palástba [...] Tedd a süveget is a fejére és a szent koronát tedd a süvegre. És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az ő fejére, így kend fel őt.” (Mózes II. könyve, 29. rész, 5–7.) De nem csak a főpapokat, hanem Izrael ősi királyait is „felkenték”: „Akkor elővevé Sámuel az olajos szelencét – olvashatjuk Sámuel I.