Tengerész Henrik

A tökéletes herceg – mondhatnánk életműve és egyénisége alapján a portugáliai Henrik infánsra, noha a kortársak nem őt, hanem a későbbi II. János királyt illették e hízelgő elnevezéssel. Mi Tengerész Henrikként tartjuk őt számon, elismeréssel adózva a nagy európai expanzió kezdeti szakaszában játszott, legendákkal is bőségesen övezett szerepének.

Tengerész Henrik mérhetetlen ambícióval, lendülettel szervezte, ösztönözte újabb és újabb földdarabok feltárását és meghódítását. I. János király másodszülött fia, a mórok elleni küzdelem egyik legdinamikusabb egyéniségeként emelkedett ki a kortárs nemesurak közül: a kereszteshadjárat eszméje élete végéig meghatározó szerepet játszott politikai törekvéseiben. Ceuta erődjének bevétele – az afrikai expanzió kezdőpontja – után a térség kormányzójaként, majd hamarosan az egyik leggazdagabb, komoly katonai erőt is képviselő portugál lovagrend nagymestereként szervezte a további hódításokat. Később, immár a dél-portugáliai Algarve tartomány (a korabeli portugál halászat, kereskedelem, hajózás „fellegvára”) kormányzójaként végleg az észak-afrikai partokkal farkasszemet néző Lagosban telepedett meg; ide, ebbe a forgalmas kikötővárosba tette át állandó székhelyét, főúri udvarát.

Henrik műveltsége bizonnyal nem maradt el királyi testvéreié mellett; ám érdeklődése elsősorban a földrajzi, csillagászati, matematikai, kartográfiai tudás legfrissebb eredményei, illetve azok gyakorlati hasznosítása felé fordult. Bár tervei között szerepelt, hogy a stratégiai helyen fekvő Sagresben erős, új tengerészeti telepet alapítson, a köztudatban meggyökeresedett hiedelemmel ellentétben semmiféle levéltári forrás vagy leletanyag sem utal arra, hogy itt, a Vila do Infante nevű településen a hajózási ismeretek szisztematikus átadását célzó „tengerészeti akadémiát” létesített volna. A navigáció tudománya még hosszú évszázadokra a vitorláshajók kormányrúdjánál elsajátított, döntően tapasztalati ismeretanyag maradt.

Tengerész Henrik nem annyira tudós támogatója, mint inkább a tudományok eredményeiben is járatos szervezője volt a felfedezések első, nagyjából a l5. század első évtizedétől Vasco da Gama Indiába vezető útjáig tartó szakaszának. Nem csupán – s talán nem is elsősorban – a megismerés vágya ösztönözte a hajóra mindössze négy-öt alkalommal szálló Tengerész Henriket az újabb és újabb expedíciók felszerelésére. A kor nemesemberének, nagyhatalmú földesurának „természetes” ambíciójával munkálkodott magánbirtokosi vagyonának szüntelen gyarapításán. A tengeri expanzió megindításában játszott szerepét persze mindez semmit sem csorbítja; ambíciói s az ehhez párosuló lehetőségek, vagyon és befolyás a korai felfedező utak