Bethlen István és Klebelsberg Kuno

Aho­gyan Beth­len Ist­ván mi­nisz­ter­el­nök­sé­ge és kon­szo­li­dá­ciós prog­ram­ja el­kép­zel­he­tet­len Kle­bels­berg Ku­no nél­kül, ugyan­olyan ne­héz len­ne Kle­bels­berg nagy ívű és messzi­re te­kin­tő kul­túr­po­li­ti­ká­já­nak rész­be­ni meg­va­ló­su­lá­sát Beth­len tá­mo­ga­tá­sa nél­kül, ön­ma­gá­ban ér­tel­mez­ni. S bár so­kan már az 1930-as évek­ben is Beth­len–Kle­bels­berg-­kor­szak­nak ne­vez­ték Ma­gyaror­szág tör­té­ne­té­nek 1921 és 1931 kö­zöt­ti sza­ka­szát – a ki­vá­ló, szél­ső­jobb­ra sod­ró­dott új­ság­író, Mi­lo­tay Ist­ván egye­ne­sen Beth­len-fé­le Kle­bels­berg­sé­gről be­szélt –, ket­te­jük kap­cso­la­tá­val, egy­más­ra gya­ko­rolt ha­tá­sá­val minded­dig alig fog­lal­koz­tak. Pe­dig va­ló­ban meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pük volt a hú­szas évek ele­jén szin­te min­den­ki ál­tal élet­kép­te­len­nek tar­tott Ma­gyaror­szág talp­ra ál­lí­tá­sá­ban. Ab­ban, hogy az el­vesz­tett há­bo­rú és a for­ra­dal­mak utá­ni re­mény­te­len hely­zet­ből mégis si­ke­rült ki­lá­bal­ni, és a szin­te tö­ké­le­te­sen el­zárt és izo­lált or­szá­got is­mét – ha nem is je­len­tős, de mégis – eu­ró­pai té­nye­ző­vé emel­ni.

Ezért vizs­gál­hat­juk és re­konst­ruál­hat­juk a beth­le­ni kul­túr­po­li­ti­kát Kle­bels­berg tet­tei­ből, és Kle­bels­berg gon­do­la­tai is emiatt har­mo­ni­zál­nak annyi­ra erő­sen Beth­len szán­dé­kai­val. Mi­vel a ko­ra­be­li for­rá­sok ket­te­jük kö­zöt­ti ko­mo­lyabb el­len­tét­ről és súr­ló­dás­ról nem tu­dó­sí­ta­nak – ba­rá­ti gesz­tu­sok­ról vi­szont an­nál in­kább –, ok­kal fel­té­te­lez­het­jük, hogy po­li­ti­ku­sok kö­zött szo­kat­la­nul za­var­ta­lan együtt­mű­kö­dé­sük nem­csak a köl­csö­nös szim­pá­tián, de ideo­ló­giai el­kép­ze­lé­seik és ér­de­keik nagy­ba­ni azo­nos­sá­gán is ala­pult. Prag­ma­ti­kus po­li­ti­ku­sok lé­vén nyil­ván felis­mer­ték, hogy mind­ket­ten könnyeb­ben jut­nak elő­re, ha nem aka­dá­lyoz­zák, ha­nem se­gí­tik a má­sik mun­ká­ját.