rubicon

Az oszmán politika keresztényellenes mozzanatai a tanzimat reformok idején

Az egyenjogúságtól az oszmánosításig és a népirtás tervéig – Online Plusz a Rubicon 2015/5-6-os lapszámához
20 perc olvasás
A tanzimat létrejötte és az egyenjogúság fogalma

Az egybeolvasztás fő fogalmi gondolatkörének kialakulása az Oszmán Birodalomban az 1830-as években vette kezdetét, és sok tekintetben Mustafa Reşit pasa nevéhez fűződött, ő volt a tanzimat reformjainak kezdeményezője, illetve a reformmozgalom vezetője annak első szakaszában (az 1830-as évek végétől az 1850-es évek elejéig). Azt a nézetet vallotta, hogy csakis az európai mintára végrehajtott reformok sorozatának végrehajtásával lehetett megőrizni az államot, sőt akár helyreállítani a Birodalom hajdani fényét. A reformoknak a keresztény nemzetekre is ki kellett terjednie. Reşit kimondottan azt tartotta, hogy az élet, a magántulajdon és a megbecsülés a nem muszlimok számára is kötelezően szavatolandó. Eszméit a saját vezetésével összeállított programterv lapjain bontotta ki, több tisztségviselő közreműködésével. Ugyanezen elveken alapult az 1839. november 3-án kelt Gülhane hatt-i şerif is, melyet szintén Reşit szerzett, és amely a tanzimat kezdetének tekinthető. Sőt, az alapvetés voltaképpen nem ment túl II. Mahmud szultán elképzelésein, amelyek „egyenlő hozzáállást” tartottak szükségesnek mind a muszlim, mind a keresztény alattvalókhoz.

De Reşit pasa tette közzé „a szultán minden alattvalójának egységére” irányuló eszmét is, felekezetre való tekintet nélkül, ami egészen új volt a maga korában. Ez állt az újonnan bevezetett tebaa szó mögött is, amely „alattvalót” jelent, és a reformprogram vázlatában bukkant fel először, melyet Reşit vezetésével dolgozott ki egy miniszteri csoport, hogy azután benyújtsák a szultánnak. Ez a szöveg a „Fenséges Állam alattvalóiról” beszél (tebaa-? Deviet-i Aliyye), és az Oszmán Birodalomra utal. A szerző ezután a fogalom vonatkozási körét is kimondottan definiálja: „Minden muszlim, valamint más millethez [vallási közösséghez] tartozó személy”. A szakkifejezés feltűnt a Gülhane hattban is, és széles körben elterjedt. Évekkel később, 1846-ban, amikor a keresztény közösségek vezetőihez szólt, Reşit megkísérelt elméleti indokokat is felhozni mellette. Kijelentette: „A vallás vagy szekta különbsége minden egyén magánügye, és nem tükröződhet a jogaiban… Mindannyian egy és ugyanazon kormány alattvalói vagyunk, és egy és ugyanazon országba születtünk, hogy itt éljünk. Ezt mindenkor észben kellene tartanunk, hogy ilyen alapon ne támadhasson rossz érzés közöttünk.” Ez volt az első eset, ahol kimondták a „közös terület” és a „közös kormányzat” elvét, és erre az alapra helyezték a soknemzetiségű Oszmán Birodalom minden népének egységét. De Reşit alkalmazta elsőként a vatan, vagyis „szülőföld” szót is az Oszmán Birodalomra. Ezeket az

Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!

Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:

  • A legújabb Rubicon-lapszámok
  • Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
  • Rubicon Online rovatok cikkei
  • Hirdetésmentes olvasó felület
  • Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők

Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!

Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.