Az erőszak tobzódása

Az orosz meg­szál­ló csa­pa­tok nagy­pén­te­ken es­te 8 óra táj­ban je­len­tek meg köz­sé­günk­ben, s mind­járt az el­ső éj­je­len fosz­to­gat­tak és több nőt: ha­ja­dont és fér­jes asszonyt meg­becs­te­le­ní­tet­tek” – ír­ta 1945. áp­ri­lis 28-án Ta­kács Já­nos ab­dai plé­bá­nos ar­ra a már­cius 9-én kelt püs­pö­ki uta­sí­tás­ra, amely a „meg­szál­lás alól fel­sza­ba­dult plé­bá­niá­kat” je­lentés­té­tel­re szó­lí­tot­ta fel. E je­len­té­sek 4. pont­já­ban ar­ról kellett be­szá­mo­lót ké­szí­te­ni, hogy „a köz­ség és la­kos­sá­ga mi­lyen ál­la­pot­ban van”. 

Má­té Mik­lós ko­ron­cói plé­bá­nos be­szá­mo­ló­já­ban ez ol­vas­ha­tó: „Ezek a »fel­sza­ba­dí­tók« min­den há­zat meg­sza­ba­dí­tot­tak majd­nem min­den ér­ték­től. A fo­ga­tok el­rab­lásá­val meg­te­rem­tet­ték az egyen­lő­sé­get is. A majd­nem 1 hetes dor­bé­zo­lás­sal mér­he­tet­len szen­ve­dé­se­ket okoz­tak mind­nyá­junk­nak, de kü­lö­nö­sen sze­gény nők­nek.” 

Mar­ko­ta­bö­dö­gén „a fa­lu­ban ga­ráz­dál­kod­tak, erő­sza­kos­kod­tak, el­ső­sor­ban azon a fa­lu­vé­gi csa­lá­don, ame­lyik fe­hér ken­dőt lo­bog­ta­tott fe­lé­jük. […] Ke­res­ték a bun­ke­rok­ban a nő­ket, el­vit­ték a lo­va­kat, ko­csi­kat.”

A győ­ri egy­ház­me­gye majd más­fél­ száz te­le­pü­lé­sé­ről, az ott tör­tént ese­mé­nyek­ről tu­dó­sí­tó 97 do­ku­men­tum szin­te mindegyi­ké­ben sze­re­pel eh­hez ha­son­ló ki­té­tel: „A hí­vei­met is ra­bol­ták, leá­nyo­kat, asszo­nyo­kat meg­gya­láz­tak.” Kü­lönb­ség csak a meg­fo­gal­ma­zás­ban fe­dez­he­tő fel – a je­len­tést te­vő plé­bá­no­sok ko­ra, mű­velt­sé­ge, élet­ta­pasz­ta­la­ta és ha­bi­tu­sa sze­rint.