Aranybulla és Hármaskönyv

Több mint kétszázkilencven évvel azután, hogy II. András aranybulláját ráfüggesztették a király 1222-es oklevelére, írta meg Verbőczy István a magyar szokásjog első összefoglalóját, a röviden csak Tripartitumnak vagy Hármaskönyvnek nevezett művet. Ezt tekintjük az első magyar nemesi jogkönyvnek.

A könyv 1514 őszén készült el és 1517-ben jelent meg nyomtatásban. A második részben egy hosszú titulus – ez az alfejezetek neve – foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mely királyok kiváltságait kell megtartani és kikét nem. A felsorolás élén természetesen az első magyar koronás fő, Szent István király állt. II. Andráshoz érkezve Verbőczy megállapította, hogy alatta foglalták írásba a nemesi szabadságnak azt az előjogát, amellyel most is élnek a nemesek, továbbá ezt dekrétum és általános rendelet formájában meg is erősítették.

Verbőczy nem érte be ennyivel, hanem az Aranybulla számára legfontosabb részét saját szavaival el is mondta. Eszerint Szent István és utódai alatt sok nemes élt az országban, akik a királyoknak meghatározott szolgálattal  tartoztak, parasztjaik pedig adót fizettek az uralkodónak, András király azonban az akkor szerviensnek nevezett nemeseket mentesítette e kötelezettségek alól. A magyar királyok koronázásuk előtt mindmáig – azaz Verbőczy koráig – esküt tesznek András király e dekrétumának megtartására.