1848 a magyar történelmi emlékezetben

1848–1849 emléke 150 éve folyamatosan él a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek történeti tudatában, sokkal inkább, mint a nemzeti történelem bármely más eseményének emléke. A parasztság, azaz a társadalom óriási többsége számára természetesen a jobbágyfelszabadítás tette alapvetően népszerűvé. A márciusi forradalom és a közel egy éven át tartó fegyveres szabadságharc a maga egyszerű, de pregnáns és emlékezetes dramaturgiájával, úgy tűnik, szinte azonnal folklórrá vált, főbb epizódjaival és szereplőivel beköltözött a nép emlékezetébe. Egyetlen más történelmi eseménnyel kapcsolatban sem maradt fenn ennyi igaz vagy kitalált átörökített történet, mítosz és legenda. E tekintetben legfeljebb a nagy tömegeket mozgósító háborúk, a napóleoni hadjáratok vagy az első világháború katonaélményei vehetik fel a versenyt. A szabadságharc azonban megengedte, hogy a népi felfogás leegyszerűsítse a történteket a jók és a rosszak, a magyarok és az idegen elnyomók küzdelmére, hiszen ezúttal a magyarság egységes volt, a külső elnyomó erők oldalán nem harcoltak „labancok”, mint a Rákóczi-szabadságharcban vagy 1956-ban.

A bukás után a közvélemény – amint az ilyenkor lenni szokott – jó ideig nem tudott beletörődni a valós helyzetbe, a remények szertefoszlásába, az óriási nemzeti erőfeszítés kudarcába. A nép visszavárta „Kossuth