rubicon

Milyen hatással volt a technikai fejlődés a hadviselésre?

16 perc olvasás

A 19. század második felében addig soha nem látott technikai fejlődés vette kezdetét. Ez természetesen kihatott a hadviselésre is, hiszen az új fegyverek irdatlan pusztítóerőt adtak a katonák kezébe. Az ismétlőfegyverek, a géppuska, a minden addiginál messzebbre és pontosabban lövő tüzérség, a páncélozott hadihajók ismertek voltak már az I. világháború előtt is, azonban valódi erejüket 1914–1918 között tapasztalhatta meg a világ. 

Az ismétlőpuskák

A 19. század utolsó negyedét jellemző fokozott iramú ipari, technológiai és tudományos fejlődés a kézi lőfegyverek terén is éreztette hatását. A tempót jól érzékelteti, hogy míg az 1860-as évek közepén a legtöbb európai haderő javarészt még elöltöltő, egylövetű, csappantyús elsütőszerkezettel szerelt fegyvereket használt, addig az 1880-as évek közepén már az egylövetű, hátultöltő lőfegyvereket villámgyorsan kiszorító ismétlő rendszerű puskák és karabélyok uralták a világ hadszíntereit. Vagyis alig húsz esztendő alatt két nagy technológiaváltás ment végbe. Ehhez társult még a géppuskák (1883), majd az öntöltő, azaz félautomata pisztolyok (1893) megjelenése. És persze arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az 1860-as évek végére a huzagolt csővel gyártott lőfegyverek teljes egészében átvették az amerikai polgárháborúban (1861–65) még nagy számban használt sima csövű társaik helyét.

Albatros D.III és Hansa-Brandenburg D.I (KD) vadászrepülőgépekkel felszerelt századok sorakozója

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.