Mecséri János ezredes története

A magyar katonák a huszadik században különösen nehéz és sokszor kibogozhatatlanul összetett politikai helyzetekben teljesítettek szolgálatot. Ha biztos pontot kerestek, legtöbb esetben – a hazához való hűségen túl – a kiadott parancsok teljesítése lehetett a mérv­adó. A zűrzavaros, sőt vérzivataros helyzetekben a felettes utasítása volt az egyetlen stabil orientációs pont. A parancs megszegése csak igen kivételes helyzetben tolerálható a katonai rendszeren belül. Ilyen írott-íratlan szabály minden korszakban fellelhető, közös pontjuk a nemzet-, illetve népellenességre, hazaárulásra, tömeggyilkosságra vagy végletesen etikátlan viselkedésre való utasítás megtagadásának lehetősége. Emellett szélsőséges esetekben a katonák világnézeti, személyes hovatartozása is döntő volt egy parancs megtagadásakor.

Tanulmányomban egy magas rangú katonatiszt belső vívódására kívánom ráirányítani a figyelmet. Mecséri János ezredes súlyos dilemmáit a külső körülmények gyors változása okozta. A Rákosi-rendszer által kiképzett, gyors előmenetelű katonatiszt, a rendszer jellegét és logikáját elfogadva, magas beosztású parancsnokként szembesül az 1956-os forradalom elemi erejű, igazságkövetelő orkánjával. Ideológiai-etikai viták és a hazához, néphez, nemzethez való viszony okoznak dilemmát tizenkét nap alatt, az utasítások, parancski­adások óráról órára változó szövevényében. 

Mecséri végzetesen centrális helyzetbe kerül: katonái élén mindig az adott felettes utasításokat kell követnie, ugyanakkor a nép, a nemzet ereje gyorsabban célt ér a hivatali útvonalaknál. Mire az ezredes megtalálja a helyét az épphogy formálódó rendszerben, már a civil áldozatok jelentette teherrel kell szembenéznie. Ezt követően – szintén utasításra, de már az új kormányzati irány szerint – katonái felveszik a harcot a szovjetekkel. Vajon szolgálhat-e a sorsfordulóban rejlő drámai kettősség – magyar civil áldozatok és a szovjetekkel szembeni harc – végső tanulsággal, vagy az 1958-ban Kádár vérbírósága által kivégzett Mecséri János életpályája egyedi és ezért nem általános érvényű?