Fürdőre utazni

A modern fürdőélet kialakulásához nélkülözhetetlen volt a polgári életformával járó új szabadidő-fogalom, amit a korábbi idők embere elképzelni sem tudott. A vagyonosodó-vállalkozó polgár látta, hogy megfeszített munkája még eredményesebb, ha pihentető és erőgyűjtő, felüdülést szolgáló szünetekre időt szakít. A felismerést erősítette az egyre zsúfoltabbá váló városi lét s vele együtt a természet utáni vágyakozás érzése. Így született meg a nyaralás, melyet a múlt században még fürdőre járásként emlegettek, nem választván el a szó jelentésében az üdülést, a gyógyulást és a szórakozást.

Persze, hiába volt meg az igény, a fürdőre utazás nem számított egyszerű feladatnak, amíg nem épült ki Magyarországon a korszerűnek mondható út- és vasúthálózat. Számos fürdőhely – köztük a legszebbek és gyógyhatásukban a legkitűnőbbek – a városoktól távol, nehezen megközelíthető helyen feküdt.

Képzeljük el például, hogy 1860-ban a jó hírű Szliácsra (Zólyom m.) igyekvők csak Esztergom-Párkánynána vagy Vác állomásokig utazhattak vonattal. Az előbbiről Selmecbányán át postakocsival tizenöt óra alatt lehetett célba jutni. Az utóbbin magánosoktól lehetett kocsit fogadni, és Ipolyságon vagy Korponán töltve az éjszakát, két napig tartott az út. Így nem indokolatlan, hogy a nagy hatású 1876-i közegészségügyi törvény fürdőkre vonatkozó paragrafusainak egyike a közutak rendszeres karbantartásáról rendelkezett. Ilyen körülmények között a vasúti megközelítés lehetősége jelentékenyen föllendítette egy-egy fürdő forgalmát. Esetleg a gyengébb adottságú, de vasútmenti helyek több vendégre számíthattak, mint a kiválóbb, de vasútvonalaktól távolabb esők.

Pöstyént hamar elérte a vasút, nagy múltja miatt a hírverésre sem túlságosan szorult rá, a múlt század második felének útikalauzai mégis előnyeként tartották számon, hogy vasútállomásáról omnibusszal vagy bérkocsival pár perc alatt a fürdőhely központjába juthatott a vendég. Az ugyancsak patinás Bártfafürdő nagyarányú fejlesztését az 1895-ben létesített eperjesi szárnyvonalra számítva kezdték el a bérlők.

Magyarország gazdag és változatos hatású gyógyvizeit már a rómaiak is ismerték és használták. A budai török fürdőkről sok híradásunk van, kevesen tudják azonban, hogy e korban már a királyi Magyarországon is élénk fürdőélet zajlott. A gyógykúra politikai megbeszélésekre is alkalmat adott, mint például 1666-ban Stubnyán, amikor kirajzolódott a Wesselényi-összeesküvés szervezete. A fürdőhelyek élete, sajátos hangulata mégis hosszú időn át elvétve jelent meg a képzőművészet témaválasztékában.