Magyarország első királya, az 1083-ban szentté avatott István Fehérváron építtette fel királyi magánegyházát. A templom és a mellette működő papi testület, a későbbi prépostság Szent István által meghatározott feladata a királyi ereklyekincs és a koronázási ékszerek őrzése volt. A kor szokása szerint 1038-ban a templom közepén – az épület tengelyében – temették el István királyt. Sírja tette az épületet a Magyar Királyság legfontosabb templomává, a királyság koronázótemplomává, gyakran, különösen válságos időkben országgyűlések színhelyévé. A koronázási ékszereket az Árpád-ház kihalása után már nem a prépostság őrizte, de Szent Istvánnak a templomban lévő sírja és ereklyéi továbbra is biztosították a templom és prépostsága tekintélyét, a magyar közfelfogás ugyanis a Szent István alapította templomban tartott koronázást tekintette érvényesnek. Az épület ezenkívül időről időre királyi temetkezőhely volt, különösen 12. századi uralkodóink kívántak Szent István közelében nyugodni, de a templomban eltemetett tizenöt uralkodó közé tartozik mindkét Anjou uralkodónk, Hunyadi Mátyás és a Jagellók is.
A
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.