A pusztulás

Végül is, ki volt ez a temetetlen hulla? Kétségtelenül nagy bűnöző volt, de zseniális bűnöző. Immorális, de moralizáló. Érzéketlen, de a legnagyobb érzésekkel játszadozó manipulátor. Kegyetlen, de a jótékony megváltó köpenyében. Cinikus hatalomvágyó, de egy fanatikus hit jegyében. Linz, Bécs, Berlin, a birodalom építésze, akit nem érdekelt, ha „új világa” miatt az egész kontinens romba dől. „Korszakos” jelenség volt: egy megzavarodott, válságos korszak gyermeke, kifejezője, megvalósítója, aki valójában egyáltalán nem integrálódott a társadalomba. Rémülten utasította el, hogy bármi köze is lenne a proletárhoz, de kategorikusan tagadta azt is, hogy a polgári világ gyermeke lenne. A hagyományos eliteket sorra meggyűlölte, megvetette az értelmiséget, és üldözte korának szinte egész magas művészetét. Nem volt családja, sem hazája, és végül a választott népet is pusztulásra szánta.