A barokk bástyája

A török időkben erődvárossá kiépített Győr a 17. században nem csupán a pogányokkal szemben szolgált végvárként, hanem a katolikus újjászületés fontos bástyája is lett. A távol lévő püspökökkel és a protestáns polgársággal joviális viszonyt kialakító káptalannal szemben az új lelkiséget és vele az új, barokk művészet kifejezési formáit a szerzetesrendek plántálták el a városban. 

Az egész apszist betöltő kegyoltár valódi barokk alkotás, amelyben a felhasznált drága anyagok – a vörösmárványból faragott építészeti tagozatok, az aranytól csillogó szobrok, a kegykép keretének ezüstös fénye –, illetve a formák tobzódó gazdagsága mindent átható, dinamikus mozgással párosul. A fülkeszerű középrész foglalatát adó, átlósan szerkesztett pilaszterek és oszlopok nemcsak kifelé tartó mozgást visznek az architektúrába, hanem perspektivikus térillúziót keltve még monumentálisabbá teszik az oltárt.Ebben az építészeti kulissza adta keretben bontakozik ki a sokalakos, élénk gesztusokkal kísért barokk teatrum sacrum, a szent színház, amelynek résztvevői egy minden ízében átgondolt ikonográfiai program részeiként játsszák szerepüket.A koncepció két fő eleme a Mária-tisztelet és a magyar szent királyok kultusza. A középpontban az