Görög győzelem Plataia mellett

Szerző: Tarján M. Tamás

Kr. e. 479. augusztus 27-én vívták Pauszaniasz spártai és Mardonius perzsa hadvezér seregei a plataiai ütközetet, mely a hellén poliszok javára döntötte el a második görög-perzsa háborút. A boiótiai város mellett elszenvedett vereség után Xerxész (ur. Kr. e. 485-465) roppant seregének maradéka átmenekült a Hellészpontoszon, a görögök így kiszabadultak az ázsiai birodalom szorításából.

A Kr. e. 490-ben, Marathón mellett kivívott görög győzelem után tíz évvel az egykori vesztes, Dareiosz (ur. Kr. e. 522-486) fia, I. Xerxész perzsa király hatalmas sereggel kelt át Hellászba, hogy leigázza a városállamokat. A szinte legyőzhetetlen flottával és szárazföldi haderővel rendelkező nagykirály Thermopülai mellett győzelmet aratott Leonidász hősiesen védekező spártai serege felett, majd felégette Boiótia és Attika városait. A thermopülai vereség után Themisztoklész kiüríttette Athént, és Szalamisz szigetére menekítette a város lakosságát, a bevonuló perzsa erők pedig porig rombolták Hellász egyik leggazdagabb poliszát.

Bár úgy tűnt, Xerxész az athéniak megsemmisítése után egész Görögországot elfoglalhatja majd, Themisztoklész hajóhada a szalamiszi ütközetben vereséget mért a perzsa flottára, ezzel megmentette az Isztmoszra menekült szövetségeseket. Xerxész a fiaskó után serege nagy részével visszatért Perzsiába – attól félt, a görögök elfoglalják a Hellészpontoszt, és elvágják a hazautat –, a még mindig tekintélyes megszálló sereg parancsnokának pedig Mardoniust nevezte ki. Az új fővezér Kr. e. 480 végén már nem rohanta le a Peloponnészoszt, miután azonban a következő év elején a szövetségesek között ellentét támadt – az athéniak a flottát, a peloponnészosziak a szárazföldi sereget nem akarták a másik érdekében kockáztatni –, tavasszal másodszor is felégette Athént.

A perzsa akció rádöbbentette Spártát, hogy a szalamiszi győzelem ellenére a bukás csak egy karnyújtásnyira van, ezért váratlanul teljesítette Themisztoklész kérését, és a kívánt segédhad – Pauszaniasz vezetésével – megindult észak felé. Kr. e. 479 során a görög városállamok – Athén, Megara, Plataia – tovább duzzasztották a hellén sereg létszámát, amit Hérodotosz 100 000 főre becsült, a történészek szerint pedig elérhette a negyvenezret. Az óvatosság azt diktálta Mardoniusnak, hogy húzódjon vissza Boiótiába, így a perzsa sereg – thébai szövetségeseivel együtt – egy Plataia mellett felépített erődben szállásolta el magát.

Pauszaniasz seregei augusztus közepén már a közelben táboroztak, de Mardonius sem csellel, sem erővel nem tudta rávenni a görögöket, hogy az erőddel szemben fekvő síkságra vonuljanak. A hellén seregek az Aszóposz folyó túloldalán maradtak, így a túlerőben lévő perzsáknak kellett kezdeményezniük; az ázsiai fővezér végül okos taktikával elérte, hogy 11 nap állóháború után az utánpótlástól és vízforrástól elszigetelt görögök meghátráljanak.

Miután az egyes hadtestek nem hangolták össze hadmozdulataikat, az athéni és spártai erők egymást akadályozták a visszavonulásban, Mardonius pedig meglátta a remek lehetőséget, és azonnal rátámadt a több hadoszlopra szakadt hellén seregre. Bár a perzsák létszámfölényben voltak, Pauszaniasz – állítólag az istenek útmutatása nyomán – mégis vállalta a csatát, a bronz pajzzsal, hosszú lándzsával felfegyverzett hopliták pedig végül felmorzsolták a gyengébben felszerelt perzsa nehézgyalogságot. A küzdelem Hérodotosz szerint akkor dőlt el, amikor egy spártai harcos parittyával fejbe találta az ellenség fővezérét; Mardonius halálát látva a perzsák nagy része meghátrált, a sereg zöme pedig – Artabazosz vezetésével – el is vonult Plataia alól. Xerxész katonáinak egy része a tábor falaitól remélt menekvést, a nap végén azonban Pauszaniasz elfoglalta az erődítményt, és lemészároltatta a benn ragadt perzsákat.

A plataiai győzelemmel egy napon a görögök a tengeren is komoly diadalt arattak, Leotychidész spártai király (ur. Kr. e. 491-476) ugyanis megsemmisítette Xerxész flottáját a Mükalé-hegyfoknál. Támogatás híján a perzsa erők maradéka Büzantion felé indult, és olyan sebesen hagyta el Hellászt, hogy a Hellészpontoszhoz érkező görög hajók már csak a pontonhíd romjait találta meg. Bár Pauszaniasz győzelme a görög-perzsa háborúk legjelentősebb diadala volt, a köztudat mégis kevéssé őrizte meg; ennek az lehet az oka, hogy míg Thermopülai a hősi halál, Marathón és Szalamisz pedig a bravúros győzelem klasszikus esete volt, addig Plataiánál a görögök már egyenlő félként küzdöttek, és nyertek. A diadal eredményeként a perzsa fenyegetés elhárult Hellász egéről, a kalliászi békéig tartó három évtizedes háború pedig végleg kiszorította az ázsiai birodalmat Európából.