rubicon
back-button Vissza
Kr. e. 399. február 15.

Szókratész kiissza a méregpoharat

Szerző: Tarján M. Tamás

„Egyvalamit tudok biztosan: azt, hogy nem tudok semmit.” (Szókratész)

Kr. e. 399. február 15-én itta ki a méregpoharat Szókratész, a híres görög filozófus, akit az athéniak istentelenség – aszebeia – vádjával ítéltek halálra.

Bár Szókratész munkássága választóvonalat jelent a görög filozófiában – hiszen elődeit preszókratikusoknak szokás nevezni –, ettől a kivételes gondolkodótól egyetlen sor sem maradt fenn. Életéről és téziseiről tanítványai – Xenophón, Platón –, kortársai – lásd. Arisztophanésznak a Felhők című művét – és későbbi szerzők – például Arisztotelész – számoltak be az utókor számára. Szókratész a források szerint Kr. e. 470-ben, Athén közelében látta meg a napvilágot. Édesapja kőfaragó, édesanyja bába volt, ő maga pedig egy ideig szintén a szobrász hivatást követte, egy belső hang és egy jóslat hatására azonban hamarosan a tudományok felé fordult.

Szókratészt sokakkal ellentétben nem a természet tanulmányozása, hanem a filozófia ragadta meg, mi több: egész életében azt vallotta, hogy az embernek is inkább a jó és erkölcsös dolgok megismerésére kell törekednie. Ez a „helyes út” persze nem a keresztényi értelemben vett erényeket jelentette, hiszen a daimónja – lényegében lelkiismerete – alapján tájékozódó filozófus számos esztendőt töltött táborban a spártaiak ellen vívott peloponnészoszi háború idején. Szókratész hoplitaként részt vett Potidaia ostromában, majd az athéni vereséggel végződő, Kr. e. 422-es amphipoliszi csatában is, később pedig Boiótiában harcolt. Az ő nevéhez fűződött a Kr. e. 406-ban, Arginusae mellett győzedelmeskedő tengernagyok ellen indított per vezetése is, akiket azért állítottak bíróság elé, mert tengerészeik egy részét cserbenhagyták a spártaiakkal szemben.

A filozófust ugyanakkor egyáltalán nem ragadták meg az emberi hívságok: ha tehette, gondolatai világába merült, így például feljegyezték róla, hogy egyszer őrségben 24 órán keresztül merengett, azt pedig szintén nem tekinthetjük véletlennek, hogy felesége, Xanthippé a boldogtalan, zsémbes asszonyok legismertebb példája lett. Szókratész azonban nagyon is kereste embertársait, hiszen filozófiájának központjában a megismerés állt. Önmagát látszólag tudatlanként vetette bele a társalgásba, mely során kérdései segítségével megpróbálta rávezetni tanítványait egy-egy alapigazságra, közben pedig – úgy mellékesen –

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.