rubicon
back-button Vissza
Kr. e. 106. január 3.

Marcus Tullius Cicero születése

Szerző: Tarján Tamás

„Bárcsak olyan könnyen megtalálhatnám az igazat, mint ahogy cáfolom a hamisat.” (Cicero)

Kr. e. 106. január 3-án született Marcus Tullius Cicero, az ókori Róma legnagyobb szónoka, aki homo novusként nem csak az ügyvédi, de a politikusi pályán is a lehető legmagasabbra emelkedett. Cicero, aki a szószékről hadvezéri pozícióba juttatta Pompeius Magnust, és valósággal megsemmisítette a szicíliai Verrest, illetve a főhatalomra törő Catilinát, tehetségét egész életében a köztársaság védelmére fordította, rossz oldalválasztása következtében azonban végül erőszakos halált halt.

Cicero módos lovagrendi családból származott, édesapja gondoskodásának köszönhetően pedig öccsével, Quintusszal együtt előkelő oktatásban részesült, úgy a filozófia, mint a jog, a költészet és a retorika terén. A szónoklás tudományát Hellászban elsajátító rétor felnőve az ügyvédi pályát választotta, és alig töltötte be 25. életévét, amikor egy per során győzelmet aratott a kor legelismertebb szónoka, Quintus Hortensius Hortalus felett. Cicero „eklektikus” – értsd: az addigi irányzatokból válogató – stílusát, eleven, a hallgatóság hangulatát befolyásoló szóképeit és hatalmas műveltségét a szónoki emelvényen olyan fegyverré tudta formálni, mellyel peres, majd politikai ellenfeleit szinte fizikai értelemben is megsemmisítette.

Hortensius felülmúlásával Cicero komoly hírnevet szerzett Rómában, amivel későbbi karrierjét is megalapozta: szinte minden pozícióját az előírás szerinti legalacsonyabb életkorban szerezte meg, így Kr. e. 75-ben quaestor lett – ebben a tisztségében emelt vádat a korrupt szicíliai hivatalnok, Verres ellen –, majd Kr. e. 69-ben aedilissé, három évvel később pedig praetorrá választották. A köztársaság válságidőszakában a szónok az optimaták pártjához csatlakozott, Kr. e. 66-ban – praetorként – például jelentős szerepe volt abban, hogy a pontoszi VI. Mithridatész (ur. Kr. e. 120-63) elleni hadjáratot a senatus Pompeius Magnusra és nem Julius Caesarra bízta. Bár politikai oldalválasztása, mint látni fogjuk, nem mindig volt szerencsés, Cicero minden esetben kitartott orientációja mellett, ellenfelei pedig erkölcsi téren is hiába kerestek rajta fogást.

Cicero politikai karrierje csúcsát Kr. e. 63-ban érte el, amikor az év egyik consuljának választották, hivatalában ugyanis oroszlánrészt vállalt a Catilina által szervezett populista összeesküvés leleplezésében és felszámolásában. Miután az eseményeket az utókor a szónok tolmácsolásában

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.