rubicon
back-button Vissza
Kr. e. 100. július 13.

Julius Caesar születése

Szerző: Tarján M. Tamás Kr. e. 100. július 13-án született Caius Julius Caesar hadvezér, consul, a Római Köztársaság polgárháborús időszakának legjelentősebb államférfija. Caesar, az általa meghódított területek és reformjai révén, megteremtette a birodalmi Rómát, és lerakta az Octavianus által később létrehozott principátus alapjait.

Caesar egy patrícius család gyermekeként látta meg a napvilágot, Róma Subura nevű városrészében. Apja praetori tisztségig jutott a Város hierarchiájában, nagynénje azonban a befolyásos politikus és hadvezér, Caius Marius felesége volt, aki ifjú rokona karrierjét is egyengethette: így kerülhetett a fiatalember Jupiter papjai közé. Nagynénje közvetített Caesar házasságánál is, mikor az Lucius Cornelius Cinna leányát, Corneliát vette feleségül; a későbbi dictator ezzel – is – elkötelezte magát Marius pártja mellett, ami hamarosan sok kellemetlenséget hozott a fejére. Marius és Sulla vetélkedése a politikai irányításért ugyanis Kr. e. 82-ban az utóbbi hadvezér javára dőlt el, ez pedig látszólag végzetes módon befolyásolta Caesar karrierjét. Sulla hamarosan válásra kényszerítette, majd törvényen kívül helyezte az engedetlen fiatalembert, aki mégis módot talált arra az előrelépésre: Milétosz Kr. e. 80-as ostrománál végrehajtott hőstettéért kitüntetésben részesült, melynek révén bekerült a szenátusba. Sulla halálát követően a tanulás és erőgyűjtés évtizede következett, melynek végén – éppen Kr. e. 70-ben – a fiatal politikus megszerezte a quaestori tisztséget.

A fiatalember tehetséges politikusnak bizonyult, ugyanis egyszerre sikerült megszereznie Pompeius és Crassus támogatását, akik egymásnak – az első triumvirátus megkötéséig – halálos ellenségei voltak. Caesarnak egyedül halmozódó adósságai jelentettek gondot, melyek összefüggésben álltak nagyra törő terveivel. Népszerűsége hallatlanul megnőtt Rómában, de ennek ára volt, a gladiátorjátékok, a fényűző ünnepségek teljesen felemésztették vagyonát, de még hivatali bevételeit is. A politikust támogatói több alkalommal újabb hivatalok biztosításával – quaestorságát követően aedilis majd főpap, azaz pontifex maximus lett Rómában –, majd a triumvirátus idején pénzadományokkal segítették, hozzátehetjük, kevés eredménnyel.

Az adósságcsapdából a kiutat a hispániai propraetorság jelentette, a tartomány vezetője – Kr. e. 61-ben a luzitánok és galíciaiak elleni küzdelemben – első ízben megcsillanthatta katonai tehetségét is. Julius Caesar

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.