rubicon
back-button Vissza
997. április 23.

Szent Adalbert püspök vértanúhalála

Szerző: Tarján M. Tamás

„Ezek után betelvén napjai [ti. Gézának], az Úr megtestesülésének 997. esztendejében e világ haszontalan viszontagságait égi örömmel cserélte fel. És ugyanazon évben boldog Adalbert püspök Isten igéjének hirdetése végett poroszföldre lépett, majd ugyanott a vértanúság pálmájával koszorúztatott meg.” (Részlet Szent István király Nagy legendájából)

997. április 23-án szenvedett vértanúhalált Szent Adalbert prágai püspök a pogány poroszok földjén. Adalbert élete során Magyarország és Lengyelország területén is eredményes térítő munkát végzett, aminek következtében ma szinte az összes közép-európai állam védőszentjei között tiszteli őt.

Adalbert – Vojtech néven – 957 körül, Szlavnik cseh herceg gyermekeként látta meg a napvilágot, a Prága közelében található Libicében. A feljegyzések szerint a szentnek öt fivére, illetve egy féltestvére volt – Radim, más néven Gaudentius –, aki később ugyancsak egyházi pályára lépett, és a vértanú halála után Gniezno első érseke lett. A legenda úgy tartja, hogy az ifjú Vojtechet azután küldték papi pályára, hogy gyermekkorában súlyosan megbetegedett, amit Szlavnik herceg isteni figyelmeztetésnek vélt; ennek következtében a fiatalember 972 körül, 15 esztendős korában beiratkozott a magdeburgi dóm iskolájába, ahol a város később szentté avatott érseke, Adalbert keze alatt tanult.

Vojtech a klerikus iránti tiszteletből választotta bérmálkozáskor az Adalbert nevet, mentora halála után pedig visszatért Prágába, ahol 981-ben Dietmar, a cseh főváros első püspöke szentelte őt pappá. A legenda szerint Adalbert már ekkor kitűnt tudásával, ékesszólásával és vallásos buzgalmával, aminek eredményeként Dietmar halála után II. Boleszláv fejedelem (ur. 972-999) és a cseh nép egyaránt Adalbertet szánta a püspöki székbe. A férfi édesapja, Szlavník révén a térség legtöbb előkelő famíliájával – például a Babenbergekkel és a Premysl családdal is – rokonságban állt, ennek köszönhetően pedig a keresztény államszervezet megszilárdulásában érdekelt II. Ottó német-római császár (ur. 973-983) jóváhagyta a választást.

A szentet a 983. évi veronai birodalmi gyűlésen be is iktatták tisztségébe, hazatérése után azonban „nyája” egyre inkább elfordult tőle, ugyanis Adalbert rendkívül következetesen igyekezett érvényesíteni a keresztény hit szabályait a csehek mindennapi életében: a püspök megtiltotta a többnejűséget,

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.