Nagy Károly frank császár születése

Szerző: Tarján M. Tamás

742. április 2-án született Nagy Károly, a Frank Birodalom kiteljesítője, a Róma bukása utáni első nyugati császár.

A frankok legnagyobb uralkodója a Karoling dinasztiából származott, mely a VIII. században a Meroving királyok mellett a maiordomusi tisztséget látta el, és ennek révén a tényleges hatalom birtokosává vált. Károly nagyapja, Martell Károly állította meg 732-ben az arabokat a poitiers-i csatában, Kis Pipin, a későbbi császár apja pedig a II. István pápának adott segítség révén, 751-ben megszerezte a koronát. Frank szokás szerint Pipin megosztotta birodalmát fiai közt, így a 768-tól uralkodó Károly először testvérével, Karlmannal kormányozta az országot. A frankoknál azonban nem csak az ország felosztása, hanem az ebből eredő rivalizálás is gyakori volt, Karlmann a lázadó baszkok és aquitánok élére állva öccse ellen fordult, ám a támadás előtt, 771-ben elhunyt, Károly egyeduralkodó lett.

772-ben I. Adorján pápa és Lombardia között viszály tört ki néhány itáliai városért, Desiderius király pedig egyenesen Rómára támadt. Károly a pápa védelmében háborút indított a longobárdok ellen és két év alatt meghódította országukat, és ezzel egész Itália ura lett. Hittérítő céllal Károly 773-ban háborút indított a szászok ellen is, és bár hadjárataiban rendre győzedelmeskedett, hazatérése után az általa küldött missziókat a pogányok sorra elüldözték, majd újra fellázadtak. A törzs és Widukind vezér ellenállását az uralkodónak már csak császárként, 804-ben sikerült felszámolnia.

Károly volt az első európai uralkodó, akinek nevéhez a reconquista, az Ibériai-félsziget visszahódításárt folytatott harc köthető: 778-ban hadjáratot indított az arabok ellen, de vereséget szenvedett, ráadásul a visszavonulás közben a baszkok a Roncesvalles-hágónál tőrbe csalták és súlyos veszteségeket okoztak a frankoknak. A számos udvari nagyság életét követelő ütközetet a Roland-ének örökítette meg. Károly később küzdött Pannóniában, az avarok ellen, háborúzott a dánokkal, birodalma határait az Elba, Duna, Száva folyókig tolva előre.

A frank uralkodó magát a pápa legfőbb segítőjének tartotta, így amikor III. Leót 799-ben a rómaiak lemondatták és börtönbe vetették, Károly Rómába vonult, hogy visszaültesse trónjára az Örök Város püspökét. Szolgálata nem maradt hála nélkül, a 800-as esztendő karácsonyán a pápa császárrá koronázta őt, ezzel mintegy feltámasztva a 476-ban megszűnt nyugati birodalmat. Károly ügyelt arra, hogy a keleti császárral ne kerüljön konfliktusba, ezért a „nyugatiak császára a birodalomban” szerény címet vette fel, amit 812-ben I. Mihály bizánci uralkodó is elismert. Uralma nem csak hódításai és a térítés révén, hanem kulturális szempontból is a Frank Birodalom fénykorát jelentette. Fővárosát, Aachent az új Rómaként építtette fel. Itt emeltette Európa legrégebbi katedrálisát, ahol sírja ma is megtalálható.

A császár aacheni udvara a művészet és a tudomány európai központja lett, a Britanniából származó Alkuin szerzetes itt alkotta meg a karoling minuszkulát, a gótika koráig használt írásfajtát. Nagy Károlyt már életében a „nagy” jelzővel illetve tisztelték és csodálták, életrajzát egy kortárs szerzetes, Einhardt írta meg. Az általa létrehozott gazdag és erős birodalom 814-es halálakor élte fénykorát; bár egyetlen fia, Jámbor Lajos még egyben tartotta azt, a frank öröklési szokás hamarosan felosztást eredményezett Nagy Károly unokái, Lothar, Lajos és Károly között. A Frank Birodalmat három részre osztó 843-as verduni szerződés teremtette meg aztán a modern francia és német állam alapját.