rubicon
back-button Vissza
741. október 22.

Martell Károly halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„…huszonnégy évnyi fáradságos kormányzással helyreállította és megerősítette a trón tekintélyét, és […] képesnek bizonyult arra, hogy zászlaját az Elba, a RhŐne és az óceán partján egyidejűleg kitűzze.”

(Edward Gibbon 18. századi angol történész Martell Károlyról)

741. október 22-én fejezte be életét Martell Károly (ur. 715–741), a Frank Királyság majordomusa, aki hadvezéri és államszervező képességének köszönhetően két és fél évtizedes kormányzása alatt lerakta a később róla elnevezett dinasztia birodalmának alapjait. Károly dicsősége elsősorban az arabok felett aratott poitiers-i győzelem nyomán maradt meg a keresztény Európa emlékezetében, mely diadal a történészek szerint meghatározta a kontinens későbbi fejlődését.

A majordomusok kora

Károly 686 körül, II. (Herstali) Pipin austrasiai majordomus (ur. 680–714) fiaként látta meg a napvilágot. E cím birtokosai eredetileg a frank államalakulat legfőbb tisztviselői voltak, és a királyi jószágok igazgatását, valamint az udvartartás vezetését kapták feladatul, a 7. században azonban növekvő hatalmuk révén fokozatosan háttérbe szorították az uralkodókat. Ez a folyamat az édesapa pályafutásán is nyomon követhető, ugyanis éppen – a keleti tartományokat kormányzó – Pipinnek sikerült örökletessé tenni családjában a majordomusi méltóságot, és belső riválisai felett aratott győzelmének köszönhetően – nem sokkal Károly születése után – a frank hercegi címet is felvette. A középkori krónikák azt állították, hogy Martell Károly törvénytelen gyermekként jött a világra, napjainkban azonban a kutatók többsége – annak alapján, hogy a többnejűség még a keresztény frankok között is gyakori jelenségnek számított –már úgy véli, ez a híresztelés a 710-es évek belharcai idején kapott szárnyra, és a későbbi győztes – Károly – kompromittálására szolgált.

Egy katonai géniusz felemelkedése

A források által sugallt – a „legkisebb királyfi” népmesei motívumával is egybecsengő – „számkivetettség” ugyanakkor jól illusztrálja azt a helyzetet, melyben az ambiciózus fiatalember 714 végén, édesapja halála után harcba szállt az örökségért. Miközben a birodalom a széthullás jeleit mutatta, és az egyes tartományurak fokozatosan önállósították magukat, Austrasiában Pipin végrendeletének értelmében

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.