rubicon
back-button Vissza
732. október 10.

Martell Károly legyőzi az arabokat Poitiers-nél

Szerző: Tarján M. Tamás

„Urunk kegyelméből nagy vérengzést hajtott végre a keresztény hit ellenségei között, és – ahogy a szemtanúk tanúsítják – több mint 300 000 embert gyilkolt meg, köztük a királyt, Abderrahmant is. A győzelmet követően, vasból, acélból és más fémekből készült kalapácsa nyomán nevezték őt először „Martellnek”, mellyel a csatában lesújtott ellenségeire.” (A St. Denis-i Krónika Martell Károlyról és a poitiers-i csatáról)

732. október 10-én győzték le a poitiers-i csatában Martell Károly frank majordomus seregei Abdul Rahman al Ghafiqi andalúziai emír hadait, melyek előzőleg végigrabolták a mai Franciaország nagy részét. A vereség következtében a terjeszkedő Omajjád Birodalom, és a vele együtt világhódító útra induló iszlám megtorpant Gallia kapujában, ezért sok történész máig úgy véli, Károly poitiers-i győzelme magát a kereszténységet mentette meg.

Mohamed fellépését követően az Arab-félsziget beduin törzsei egységbe tömörültek, és – az iszlám hit által felvértezve – hamarosan villámgyors terjeszkedésbe kezdtek: a próféta örökébe lépő kalifák néhány évtizeden belül meghódították Egyiptomot és a Földközi-tenger keleti partvidékét, megdöntötték a Szasszanidák Perzsa Birodalmát, közben pedig szélsebesen törtek előre Afrika atlanti partja felé. Mire a környező birodalmak „észbe kaptak”, az arab kalifák seregei már Konstantinápolyt ostromolták – először 674-től, négy éven át –, a „keleti Róma” azonban sikeresen feltartóztatta az iszlám hódítókat.

A Bizánc falai alatt elszenvedett kudarcnak  komoly szerepe volt abban, hogy az új vallás nevében terjeszkedő birodalom seregei keleten az Indus völgyéig, nyugaton pedig az Atlanti-óceánig nyomultak előre, a 8. század elején pedig Európában is partra szálltak. Mivel Gibraltárnál – mely máig a 711-ben ott átkelő Tárik arab vezér nevét őrzi –  nem állt olyan erősség és birodalom, mely Bizánchoz hasonlóan gátat szabhatott volna az Omajjád törekvéseknek, a hódítók könnyedén átjutottak az Ibériai-félszigetre, és néhány éven belül megsemmisítették a fénykorát élő vizigót államot.

Tárik 711. évi hadjárata után alig telt el egy évtized, és a poitiers-i csatában harcoló Abdul Rahman al-Ghafiqi elődje, Al-Szamh ibn Malik al-Khawlani már a RhŐne torkolatáig jutott, 721-ben azonban Nagy Odo – más néven Eudes – aquitániai herceg komoly vereséget

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.