rubicon
back-button Vissza
526. augusztus 30.

Nagy Theoderik halála

Szerző: Tarján M. Tamás

526. augusztus 30-án hunyt el Nagy Theoderik keleti gót király (ur. 474-526), a germán törzs itáliai államának alapítója, a népvándorlás korának egyik legnagyobb formátumú uralkodója.

Theoderik Pannónia földjén, a Fertő-tó közelében látta meg a napvilágot, feltehetően a 454-es esztendőben. Apja – a gótok történetét megörökítő Jordanes szerint – Theodemir (ur. 470-474) volt, aki bátyjával, Valamirral (ur. 447-465) együtt uralkodott a germán törzs felett. Theoderik születése új korszakot hozott a gótok számára, amit a történetíró úgy fejezett ki, hogy a nagy király születését a hunok felett aratott győzelemmel azonos napra tette.

Attila (ur. 434-453) halála után a hatalmas Hun Birodalom széthullott, annak szállásterületeit pedig különböző germán népek, például a gótok, a gepidák és a longobárdok foglalták el. Ezek közül Valamir népe tűnt a legerősebbnek, mely Theoderik gyermekkorában hadjáratot is indított Konstantinápoly ellen, és elérte, hogy a keleti császárság a gótok adófizetője legyen, valamint átadja Pannónia provinciát. I. Leó császár (ur. 457-474) a szövetség – vagyis inkább a nyugalom – zálogául egy túszt akart, és mivel Valamirnak nem volt gyermeke, testvére fiára, Theoderikre hárult ez a feladat. A későbbi király így 462 után hat esztendőt töltött a bizánci udvarban, ahol római nevelésben részesült, és a klasszikus műveltség mellett hasznos tapasztalatokat szerzett a kormányzás terén is. I. Leó később „fiává fogadta” az előkelő germán túszt, 468-ban azonban hazabocsátotta őt, mert Valamir meghalt, így – apja hatalomra jutásával – ő lett a trónörökös.

Leó úgy vélhette, a herceg nevelésével kezelhetőbbé tette a keleti gótokat, de ha erre gondolt, akkor bizony nagyot kellett csalódnia: Theoderik ugyanis, bár hajlandó volt hadba vonulni a császár kérésére – például 18 évesen elfoglalta Singinudumot a szarmatáktól –, a visszahódított területekkel később apja birodalmát gyarapította. Akkor sem javult a helyzet, amikor – a gót rablások nyomán – Pannónia elszegényedett, és Theodemir – fiával együtt – úgy döntött, levonul a Balkánra. Bizánc ekkor Illyria tartományt jelölte ki a germánok számára, a zabolátlan törzs azonban többször végigrabolta a félszigetet, és ezen még a – 474 után egyedül uralkodó – Theoderiknek adományozott consuli méltóság sem változtatott. Már régóta Zénón (ur. 474-491) ült a bizánci trónon, mire a gót problémát sikerült megoldani,

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.