rubicon
back-button Vissza
476. augusztus 22.

Odoaker lesz Itália királya

Szerző: Tarján M. Tamás

476. augusztus 22-én vette fel az itáliai királyi címet a szkír törzsből származó Odoaker (ur. 476-493), a Nyugatrómai Birodalom legerősebb germán segédcsapatainak hadvezére. Odoaker nem sokkal ezután felszámolta az összeomlás szélén álló császárságot, és helyette megalapította első itáliai germán királyságot, mely Nagy Theoderik (ur. 493-526) gótjainak hódításáig létezett.

Bár Aetius catalaunumi győzelmének és Attila király 453-ban bekövetkező halálának köszönhetően a Nyugatrómai Birodalom megmenekült a hun fenyegetéstől, a valóságban a császárság elvesztette maradék tekintélyét is. Az Attila elleni küzdelem során nyilvánvalóvá vált, hogy a birodalmat már régen nem a császár ereje és tekintélye tartja össze, hanem azok a germán szövetségesek, akik az 5. század elejétől beáramlottak a birodalomba. Az uralkodók gyakorlatilag ki voltak szolgáltatva a barbár haduraknak, akik kényükre-kedvükre vándoroltak a római provinciákban, saját királyságokat alapítottak, és ezeket tetszés szerint megfogalmazott „szövetségesi” szerződéssel kapcsolták Rómához – kizárólag azért, hogy népük szemében tekintélyt, a helyben élő polgárság előtt pedig legitimitást nyerjenek. Attila halála után két évvel a vandálok felprédálták az Örök Várost, a trón körül pedig állandósultak a kaotikus állapotok, mivel a feltörekvő udvaroncok egymás után mérgezték meg, vagy tették le az uralkodókat. A Nyugatrómai Birodalom az összeomlás szélére került, a szomorú színdarab utolsó felvonása pedig 476. augusztus 22-én kezdődött meg, amikor Odoaker kikiáltotta magát Itália királyának.

Jellemző módon, a jelenet „szereplői” közül csak egyetlen római akadt: Julius Nepos (ur. 474-475), a 475-ben, Oresztész által letaszított császár, aki ebben az időben a félreeső Illyria tartományban „uralkodott.” Julius Nepos egykor bizánci támogatással szerezte meg a hatalmat, miután megfosztotta trónjáról Glyceriust (ur. 473-474), ám hamarosan ő is hasonló sorsra jutott: a Flavius nevet magára aggató Oresztész, Attila hun király egykori udvari titkára ugyanis 475-ben elfoglalta Rómát, és elűzte a tehetetlen uralkodót. Miután Bizánc nem ismerte volna el császári címét, Oresztész fiát, az impozáns nevet viselő Romulus Augustust (ur. 475-476) – akit a történelem a megalázó Augustulus, azaz uralkodócska jelzővel őrzött meg – ültette a trónra. A Dürrenmatt drámájából ismertté vált „császárocska” ekkor még kamasz volt, így aztán az állam ügyeit apja irányította – amennyire erre

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.