Dolly, az első klónozott emlős születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1996. július 5-én született a skóciai Roslin Intézetben a világ leghíresebb birkája, Dolly, az első klónozott emlősállat a Földön. Dolly sikeres kísérlete új távlatokat nyitott a modern orvostudomány számára, de ezzel együtt olyan etikai kérdéseket is felvetett, melyek máig lázban tartják a tudósokat és a közvéleményt egyaránt.

A sikeres kísérletet Ian Wilmut és Keith Campbell vezetésével Edinburgh városának közelében, teljes titokban hajtották végre az 1996-os év során. Az első klónozott emlősállat rendhagyó módon, gyakorlatilag három anya közreműködésével születhetett meg: egyikük petesejtet adott számára, a második egy, Dolly – lemásolt – DNS-ét biztosító sejtjével járult hozzá a sikerhez, és a megtermékenyített sejtet végül egy harmadik állat hordta ki. Dolly így 1996. július 5-én, 146 nap után jöhetett világra. A laboratóriumi körülmények között tartott állat aztán Dolly Parton énekesnő után kapta nevét, és hat évet élt a Roslin Intézetben.

A csodaszámba menő sikeres kísérlet 1997 februárjában került nyilvánosságra, ekkor a klónozott állat igazi világsztár lett, élete azonban cseppet sem volt irigylésre méltó: Dolly már élete első évében ízületi gyulladástól szenvedett, a későbbiek során pedig egy juhoknál gyakran előforduló rákbetegséget is diagnosztizáltak nála. Vélhetően a bajok egy része a laboratóriumi élet következménye volt – Dolly immunrendszere itt ugyanis nem fejlődhetett ki rendesen –, és ezek a betegségek okozták aztán az állat halálát is. Bár a juhok átlagos élettartama 11-12 év, Dollyt az állandó betegeskedés és szenvedés miatt már 6 esztendő után, 2003-ban elaltatták. Ennyi idő alatt hat utódot szült a világra, akik aztán életképesnek bizonyultak.

Dolly születése rengeteg problémát vetett fel az orvostudományban, melyek egy része inkább etikai, mint szakmai volt: előkerült a súlyos kérdés, miszerint az embernek milyen mértékben szabad Istent játszania, de az is, hogy a klónozás vajon az új távlatok mellett milyen plusz felelősséggel jár a világ számára. A támogatók azt hangsúlyozták, hogy ezzel az orvosi technológiával új korszak köszönthet be a gyógyításban; Dolly esetében egyetlen sejtből egy egész testet sikerült megalkotni, és ha ez így van, új szervek megteremtése, vagy egyes speciális betegségek legyőzése nem okozna többé problémát. Az ellenzők inkább az etikai szempontokat vették figyelembe – például azt, hogy a klónozással bizony vissza lehet élni – de természetesen megjelentek a futurisztikus látomások is, melyek arról szóltak, hogy egyes országok majd klónozott hadseregekkel igázzák le a világot.

Az olvasó megnyugtatására elmondhatom, hogy erre szerencsére még sokat – remélhetőleg minél többet – kell várni, főként azért, mert az első klón-emlős megteremtése sem volt éppen egyszerű feladat: mielőtt a birka megszületett, már 200-nál több kísérletet folytattak le hasonló céllal, és korábban egyik sem hozott eredményt. Bár Dolly sikeresen a világra jött, élete során állandóan betegségektől szenvedett, gyenge immunrendszere volt, ami a szkeptikusok bírálatát tovább erősítette, és olyan elmélet is szárnyra kapott, miszerint az említett nőstény birka már csak azt a pár évet élhette le, ami anyja életéből hátramaradt (a klónozott birka ugyanis éppen hat esztendős volt).

A klónozás kérdése tehát Dolly élete óta még inkább megosztja a világot. Világra jötte óta egyébként számos állatot klónoztak már – lovat, bikát, vadlovat, sőt, egy pár éve kihalt emlősfajt is – váltakozó sikerrel, miközben a végső szó etikai és tudományos értelemben egyaránt várat magára.