rubicon
back-button Vissza
1989. február 21.

Márai Sándor halála

Szerző: Tarján M. Tamás

"A polgár és a polgári rend az emberi együttélés egyik legértékesebb, leghasznosabb, magasrendű terméke, mindaddig, amíg alkotó és hősies. A papucsos polgár, aki rádiót hallgat, szidja az adókat és a prolikat, nem eszménye senkinek…" (Márai Sándor)

1989. február 21-én hunyt el Márai Sándor, a 20. század egyik legnagyobb magyar írógéniusza, a polgári eszmék legjelentősebb hazai képviselője.

Márai egy szász ősökkel rendelkező előkelő kassai polgárcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot, az 1900-as esztendőben. Az írót eredetileg Grosschmid Sándorként anyakönyvezték, az 1910-es években azonban művésznevet vett fel, mivel alma matere, a kassai premontrei gimnázium és konzervatív családja nem nézte jó szemmel irodalmi ambícióit. Márai szülővárosán kívül még Budapesten és Eperjesen tanult, 1918-ban az utóbbi városban tette le érettségijét. Az édesapa a família hagyományainak megfelelően ezután a fővárosba küldte fiát, hogy jogot hallgasson, a fiatalember azonban inkább az irodalommal és a politikával foglalkozott. Még 1918-ban megjelent első verseskötete, az Emlékkönyv, mely komoly sikert aratott a kritikusok körében, így Márai hamarosan állást kapott a Budapesti Hírlapnál.

1919 márciusában aztán eljött a tanácsköztársaság 133 napja, amikor a fiatal és naiv művész egy időre a kommunisták mellé állt, így például több alkalommal publikált a Vörös Újságban. Miután Kun Béláék elvesztették a hatalmat, az édesapa úgy gondolta, célszerűbb lesz Márait egy időre eltávolítani Budapestről, ezért Berlinbe, majd Frankfurtba küldte fiát. Az író végül Németországban is az újságírást választotta az egyetem helyett, a Frankfurter Zeitung közönsége mellett pedig a kassai magyar olvasók is szívesen fogadták Márai tudósításait, illetve az általa készített Kafka-fordításokat. A fiatalember 1923-ban feleségül vette Matzner Ilonát, majd öt évre Franciaországba költözött, ahonnan már az Újság számára küldte cikkeit.

A Márai-házaspár 1928-ban tért vissza Magyarországra, a következő két évtized pedig kiemelkedő jelentőségűnek bizonyult a művész életében. Az egykori lázadó fiatal, aki 1919-ben még a Vörös Újság hasábjain kergette ábrándjait, egy évtized alatt "megtért" családja konzervatív értékeihez, és a polgári irodalom egyik legtehetségesebb és legjelentősebb képviselője lett. Márai Sándor első regénye, amely A mészáros címet viselte, még 1924-ben, Bécsben jelent meg, ez a mű azonban mégis

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.